Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
Integrálódó kisebbség? 391 Ennek a csoportnak a társadalmi rétegzettségéről egy óvatosan értelmezendő adattal rendelkezünk, amely az úgynevezett „társadalmi osztályra” vonatkozik.'Az érintettek 35%-a „parasztként” szerepelt, 45%-uk „munkásként" (ez a kategória magában foglalta a kisiparosokat is), míg csak 5%-uk értelmiségi közegben nőtt fel, és egytizednél kevesebben a hivatalnoki rétegből. Iskolai képzettségük általában megállt az elemi iskola 4 vagy 7 osztályának elvégzésénél (82%); a diplomások aránya elhanyagolható volt. A Tartományi Pártbizottság számára a szakképzés, a szükséges technikai, ideológiai és kulturális ismeretek megszerzése megkérdőjelezhetetlen prioritást képviselt. 1953-ban a propagandisták többsége sem - akik naponta terepen végeztek agitációs és propagandamunkát - rendelkezett semmiféle komoly elméleti képzettséggel. A megvizsgált 1016 személy 10%-a semmilyen oktatási képzésen nem vett részt, míg egy számottevő 58% csak a néhány hetes propagandisták „gyorstalpalóját” tudta maga mögött; közülük alig öten jártak legalább egy féléves pártiskolába.22 A Magyar Autonóm Tartomány megalakítása előfeltétele volt annak, hogy Marosvásárhely székhelyet adjon az egyetlen romániai magyar tanítási nyelvű egyéves káderiskolának. A kolozsvári, nagyváradi és nagybányai iskolák magyar tagozatait áthelyezték a MAT-ba. A MAT káderiskolájának tevékenysége rekonstruálható a felelősök által a KB-nak küldött éves jelentésekből.23 1952/53-as tanévre 55 hallgató iratkozott be, akik közül 50-en sikeresen fejezték be tanulmányaikat. A kiválasztottak társadalmi profilja még a KV-nek a munkáselemek dominanciájára vonatkozó ajánlását is felülmúlta: csak négyen származtak paraszti vagy közhivatalnoki családból.24 Már első működési évétől kezdve az iskola inkább szocializációs és alapművelődési, mint puszta indoktrinációs térként működött. A diákok és tanáraik (már 1953-ban 29-en) gyakran különböző régiókból származtak, és az ugyancsak a pártiskola székházában, egy elkobzott villaépületben aludtak. A fő tantárgyak a marxizmus-leninizmus alapjai, a dialektikus marxizmus, a politikai gazdaságtan, a pártépítés, nemzetközi kapcsolatok, az SZKP és a Román Népköztársaság története voltak. A kinevezett tanárokat, mint például a népszerű Spielmann Józsefet, aki az ideológiai előadásokat valódi alfabetizációs kurzusokkal egyesítette, az Igaz Szó című irodalmi folyóirat szerkesztőitől és az egyetlen MAT-on belül létező felsőoktatási egység, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet marxizmus-leninizmus tanszékéről kooptálták. Valter István, a bukaresti hároméves Zsdanov Egyetem (a román pártakadémiák legrangosabbja) diákja, majd a marosvásárhelyi egyéves iskola igazgatója így emlékezik: „Mi például olyan dolgokat is csináltunk, amelyek nem voltak benne a programban, mint például magyar irodalmat. A programot mi csináltuk. Gyakran hívtuk Spielmannt, hogy beszéljen az irodalomról is. És bevezettük a magyar nyelvtan és mondattan órákat, szükség volt rá, tudtuk mi, hogy szükség volt rá. Aztán az irodalom. Hívtuk Kozma Bélát25 a feleségével, aztán hívtuk Sütőt, Gagyi Lászlót, Hajdú Zoltánt26 és a testvérét, Győzőt is, aki akkor még nem az volt, amivé most vált.”27 22 ANDJM, fond 1134, dós. 73/1953, 177. f. Tájékoztató a propagandisták pártoktatásáról. 23 ANDJM, fond 1134, dós. 70/1953, 209-217. f. Marosvásárhely, 1953. július 16. Jelentés az egyéves pártiskola tevékenységéről; ANDJM, fond 1134, dós. 95/1954, 269-282. f. Marosvásárhely, 1954. augusztus 6. Jelentés a pártoktatásról. 24 ANDJM, fond 1134, dós. 70/1953, 210. f. 25 Kozma a volt marosvásárhelyi Református Kollégium (a mai Bolyai Farkas Líceum) igazgatója volt; 1958- ban nacionalizmus vádjával távolították el állásából. 26 Sütő András, Gagyi László és a két Hajdú az ötvenes évek folyamán az Igaz Szó című irodalmi folyóirat szerkesztői voltak. 27 G. J. interjúja Valter Istvánnal (MAT OHP, 21/2002. sz.).
