Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
Integrálódó kisebbség? 389 1948-ban, mikor a megyei bizottság káderfelelőseként a helyi hatalom negyedik legfontosabb pozíciójába került, a KB-től azt az utasítást kapta, hogy növelje saját elméleti és szakmai képességeit, és ezért elküldték az egyéves magyar nyelvű központi káderiskolába. Ezt a bukaresti pártvezetés két szériában - 1948-1949-ben, valamint 1949-1950-ben - összesen több mint 200 magyar nemzetiségű párthivatalnok számára szervezte és bonyolította le. 1950-1952 között már a magyar többségű Sztálin (Brassó) tartomány pártbizottságának élén állt. A MAT megalakításakor Gheorghiu- Dej számára Csupor volt a legkézenfekvőbb választás: tapasztalt (41 éves) és pragmatikus aktivista, ugyanakkor mégis egyszerű ember, aki Dej-hez hasonlóan egy kissé nyers, de spontán kedélyességgel rendelkezett. Legfőképpen azonban lojális párthivatalnok volt, akit nem lehetett nacionalista érzelmekkel meggyanúsítani, és aki határozottan hitt a MAT-beli magyaroknak a román szocialista államba való integrálási projektjében. A párt legfőbb vezetőivel való bizalmas viszonyát bizonyítja egy idős aktivista vallomása is: „Brassóból aztán áthozták őt Vásárhelyre, mivel nagyon jól volt Mogyoróssal, s értékelte őt, ott voltunk egy ilyen szilveszter alkalmával, Gheorghiu-Dej, s ő valamit tudott magyarul, mert ő Désen volt vasutas, hát onnan kapta volt a Dej nevet, hogy énekeljen Csupor magyarul, hát szépen tudott énekelni, jó hangja volt a Lajosnak.”19 Csupor életútja jól példázza a számos hivatalnok és „aktív” párttag által az ötvenes évek elején bejárt társadalmi mobilitási pályát. Ezeket csoportosan a MAT első pártkonferencián, 1953 januárjában megválasztott Tartományi Bizottság összetételén keresztül vizsgálhatjuk meg. A 40 rendes tagnak, akik között találjuk a teljes Tartományi Bürót (a központi PB helyi megfelelőjét) és a járási (rajoni) első titkárokat, valamint a Tartományi Néptanács és a Szakszervezeti Tanács elnökeit, nagy többsége magyar volt; átlagéletkoruk 37 év, és a pártba való belépésük időpontja az esetek 60%-ban (25 személynél) 1945-re nyúlik vissza. A 40 tagból alig két személynek volt elismert illegális kommunista múltja, és 11-en (köztük 6 román) 1946-ban vagy egyenesen az 1947-es választások után iratkoztak be. Előző társadalmi pozíciójuk általában szerény volt: az alábbi táblázatban példaként idézzük a Tartományi Bizottság káderosztályának a nómenklatúra első 9 helyét elfoglaló hivatalnokokkal (a négy titkár és a tartományi apparátus járási felelősei) kapcsolatos megjegyzéseit.20 19 G. J. interjúja Koszti Istvánnal (MAT OHP, 15/2001.sz.). 20 A táblázat forrása az 1953. januári tartományi pártkonferencia jegyzőkönyve. ANDJM, fond 1134, dós. 64/1953.
