Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
Érdekvédelem és pártpolitika 357 ban kereshetjük, hogy még az RKP legfelsőbb vezetésén belül sem volt teljes egység a párt által követendő magyarságpolitika irányvonalának tekintetében.79 Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tervezet elfogadása egyet jelentett volna a székelyföldi autonómia támogatásával, amely az RKP részéről a választási küzdelmekben a legrosszabb taktikai lépésnek bizonyult volna. Kurkó Gyárfás - az MNSZ választási sikerére alapozva, illetve a képviselőházba bejutott 29 MNSZ-es parlamenterre támaszkodva - felirati beszédében ismételten kérte a nemzetiségi törvénytervezet elfogadását.80 Az MNSZ-re leadott szavazatokat úgy értékelte, hogy azzal a magyarság a választások során teljesítette kötelességét, élen járt a demokrácia megszilárdításában, és most a demokrácián a sor.81 82 Az új nemzetiségi törvény létjogosultságát három tényezővel indokolta: 1. a Nemzetiségi Statútum „a régi szellemet idézi”, 2. „Az új nemzetiségi törvénnyel részben jogi alapokra kívánjuk fektetni az eddigi egyes rendeletekben szabályozott nemzetiségi jogokat”, 3. „teljes szigorral járjon el a kormány részéről kiadott törvények és nemzetiségi jogok megsértői ellen”.82 Kérte Székelyföld iparosításának támogatását is. A képviselőháznak a trón üzenetére kiadott választervezete már jelezte a nemzetiségi törvénytervezet sorsát. A december 10-én elkészült választervezetben teljes mértékben megoldottnak nyilvánították a nemzetiségi kérdést: „Politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális téren az együtt lakó nemzetiségek számára biztosítva van a jogegyenlőség és a szabad fejlődés.”83 A törvénytervezet még csak a parlament jogi bizottságában sem került megvitatásra. Aktualitását végül is az 1947. február 10-én aláírt román békeszerződés ratifikálásával veszítette el.84 A magyar diplomácia törekvéseinek ellenére a békeszerződések nem tartalmaztak kisebbségjogi garanciákat, a kisebbséghez tartozók „egyéni védelmét [...] egyszerűen az emberi jogok nemzetközi tételével szándékoztak biztosítani”.85 A moszkvai segítséggel hatalomra jutott román kormányzat és az RKP vezetői ezek után okafogyottnak látták a törvény elfogadását, már csak azért is, hiszen a békekonferencián az angolszász nagyhatalmakkal egyetemben a Szovjetunió is a kisebbségi megkülönböztetés minden formájának eltörlése mellett szállt síkra.86 79 Az 1946. június 22-re összehívott központi aktíva ülésére hárult az a feladat, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a nemzetiségi, nemzeti kérdésben. Az értekezlet összehívását Pâtrâçcanunak 1946. június 8-i kolozsvári beszéde tette indokolttá, mert mind az RKP-ban, mind a magyarság körében azt a látszatot keltette vagy éppen azt a meggyőződést erősítette, hogy az RKP magyarságpolitikája semmiben sem különbözik a román történelmi pártok hagyományos nemzetiségellenes felfogásától. Dej a megbeszélések végén felhívta a figyelmet, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i határozata Romániának kedvezett, de a helyzetet „konszolidálni" kell, vagyis „megfelelő taktikát” kell kidolgozni annak érdekében, hogy pozícióikat megtartsák. A taktika pedig azt jelentette, hogy el kell ítélni az erdélyi magyar revizionizmust, de nem lehet szemet hunyni a román nacionalizmus megnyilvánulásai fölött sem. Constantiniu, Florin: P.C.R., Pátrá?canu ?/' Transilvania (1945-1946). Bucureçti, Editura Enciclopedicá, 2001, 208-210. p. A gyűlés jegyzőkönyve: Uo. 157-211. p. 80 A felirati beszéd szövege: Népi Egység, 1946. december 16. 81 A Világosság 1947. január 1-jei számában bizakodva hozták le teljes egészében a Pravdában megjelent cikket, amelyben az MNSZ-nek a demokrácia érdekében kifejtett tevékenységét méltatták. 82 Uo. 83 Románia. Via(a politicá in documente 1946. loan Scurtu (Cord.). Bucureçti, Arhivele Statului din Románia, 1996, 527. p. 84 Románia. Via(a politicá in documente 1947. loan Scurtu (Cord.). Bucureçti, Arhivele Statului din Románia, 1994, 91-108. p. 85 Fábián Gyula-Ötvös Patricia: Kisebbségi jog. I. köt. Kolozsvár, KOMP-PRESS, 2003, 53. p. A szerzők a második világháború után kialakult kisebbségekre vonatkozó nemzetközi jogalkotást elemezve kifejtik, hogy ekkor a kisebbségi kérdést „áttolják a nemzetközi közjogi területről az államok közötti bilaterális kapcsolatok területére". Uo. 86 Uo. 35-36. p.
