Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
356 Nagy Mihály Zoltán Országos Végrehajtó Bizottsága, a „bukaresti központi politikai és kormányszervek", illetőleg a Központi Intézőbizottság véleményezése után jóváhagyás végett az MNSZ második, ezúttal Székelyudvarhelyen megrendezett kongresszusa elé terjesztették.72 A kongresszuson kiderült, hogy jogi szempontból egy félkész törvénytervezetet bocsátottak szavazásra.73 A tervezetet beterjesztő Demeter János hiába utalta arra, hogy „tartalma teljes egészében azt a politikai programot foglalja magába, melyet az adott körülmények között a demokrácia mai fejlődési fokán fel lehet venni, és követelni lehet”, azonban a későbbi események mégis az ellenkezőjét bizonyították.74 A kongresszuson - és amint azt látni fogjuk, a kormány és az RKP részéről is - a tervezetet elsősorban a székely autonómia és a Magyar Közművelődési Tanács létrehozása miatt bírálták. Az ott felszólaló Szabédi László a székelyföldi megyék szövetségének jogköre pontosítását, a kormányhoz és a különböző hatóságokhoz való viszonyának konkretizálást kérte.75 Nagy Géza is attól tartott, hogy ebben a megfogalmazásban csak „látszat autonómia” lesz, de továbbra is rendezetlen marad a határ menti magyarság helyzete.76 A másik ilyen önkormányzati jellegű terv a Magyar Közművelődési Tanács létrehozásának felvetése volt. Az MNSZ tanügyi kérdéseiért felelős Erdélyi Gyula és a már említett Nagy Géza azért emelt kifogást ez ellen, mert az MNSZ-t anélkül, hogy ezt a tervezetben kifejtették volna, közhatalmi jogosítványokkal ruházta volna fel.77 Valójában attól tartottak, hogy az MNSZ lesz az egyetlen, állam által is elismert hivatalos szerv, amelynek jogköre kiterjedne a magyar kulturális és oktatási ügyek irányítására és ellenőrzésére, csatlakozásra kényszerítve, sőt függőségi viszonyba rendelve ezáltal a magyar kulturális intézményeket, sőt a felekezeti iskolákat is. A kormány - felmérve a román társadalmon belüli közhangulatot - még csak válaszra sem méltatta a törvénytervezetet, mivel a közeledő párizsi értekezlet újabb ülésszakára való tekintettel nem akart elébe menni egy olyan jogállapot elfogadásának, amelyre az országot nemzetközileg amúgy sem köteleznék. (Az azonban nem zárta ki a probléma lebegtetésének taktikáját.) Az RKP-n belüli fogadtatás ennél sokkal rosszabb volt. Luca László az MNSZ által elkészített tervezetet - az igencsak rossz emlékezetű - Volksbund, a népcsoportjogokhoz hasonló szervezkedés irányába tett lépésnek minősítette.78 Az elutasítás okát ab-72 A nemzetiségek... i. m. 80. p. 73 Ezt támasztja alá a törvénytervezetet beterjesztő Demeter János felszólalása is: „Ennek ellenére [az előkészületek ellenére - N. M. Z] ez a dolog sem tekinthető olyannak, amelyben vagy a szakember, vagy a politikus ne tudna kiböngészni valami hiányt.” Nékám Sándornak, a bukaresti magyar politikai misszió vezetőjének véleményét a törvénytervezetről lásd Fülöp-Vincze: i. m. 235-239. p. 74 Demeter Jánost Kolozsvár alpolgármesteri székéből 1946. júliusában menesztették, majd az RKP-ból is kizárták. 75 ANDJ Mureç, 599. F. dos. 545/1946. sz. n. 17. f. A magyar diplomácia bukaresti vezetője is hasonlóan vélekedett a székelyföldi autonómiáról: „Ez a terv - bármilyen tetszetősen hangozzék is - végeredményben az erdélyi élet kettészakrtását jelentené, és az autonómia által [le - N.M.Z.] nem fedett területek gyors elsorvasztásával járna. [...] A románság az autonómiában nem a Székelyföldnek adott jogokat látná, hanem abból azt érzékelné ki, hogy a Székeiyföldön kívül maradt magyarság milyen jogokkal nem rendelkezik és teljes erővel ennek felszámolására vetné magát.” Fülöp-Vincze: i. m. 239. p. 76 ANDJ Mureç, 599. F. dos. 545/1946. 20. f. 77 A nemzetiségi statutúmtervezet szövege: Történeti kényszerpályák - kisebbségi reálpolitikák. II. Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944-1989. Szerk., bev. Vincze Gábor. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2001, 74-80. p. 78 Fülöp-Vincze: i. m. 255. p. Kurkó az MNSZ VB-nak májusban megtartott egyeztető ülésén úgy vélte, hogy a Magyar Közművelődési Tanács „az osztrák szociáldemokrata kultúrautonómia gyanúját keltheti”. Bányai attól tartott, hogy „a nemzeti képviselet közjogi formulája alkalmat teremthet a Volksbund újraéledésére”. A nemzetiségek... i. m. 82-83. p.
