Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
30 Szarka László lete egy demokratikus államban a kisebbségvédelem jó eszköze: önkormányzat és arányos képviselet a demokrácia alapkövetelménye.” 24 A magyar kisebbségi pártpolitika szerkezete A szlovákiai magyar kisebbség pártpolitikai reprezentációjának több szinten is osztott társadalmi bázisa (középosztályi, birtokos és szegény paraszti rétegek, munkásság, illetve a felekezeti és regionális közösségek) lehetőséget teremtett a többpárti szerkezet kialakítására. A magyar etnikai szavazói bázis nagyobbik részét egyrészt az átmenetileg ugyan nemzeti alapon szerveződő, de hamarosan csak a csehszlovák és német szekcióit megőrző szociáldemokrata párt, illetve az 1921-ben alakult Csehszlovákia Kommunista Pártja kötötte le. A legerősebb csehszlovák polgári párt, az agrárérdeket képviselő Csehszlovák Köztársasági Párt szintén igyekezett létrehozni a maga nemzetiségi szatelitpártjait. Erre magyar vonatkozásban csak 1923-ban került sor, amikor Csánki Dezső vezetésével megalakult a Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földmívesek Szövetsége.25 A középrétegeket mozgósító Országos Keresztényszocialista Párt (OKSZ) irányvonalára Lelley Jenő (1919-1925), majd különösen Szüllő Géza (1925-1932), illetve Esterházy János (1932-1936) vezetése alatt a deklarált ellenzékiség volt jellemző, amin a párt szlovák és német szekcióival való együttműködés sem változtatott sokat.26 A Szent-lvány József és Törköly József irányította Országos Magyar Kisgazda és Földmíves és Kisiparos Párt (OMKP) a dél-szlovákiai gazdatársadalom és a földműves rétegek sajátos érdekeit szem előtt tartva eleve rugalmasabban kezelte a csehszlovák kormányok által felkínált tárgyalási, egyezkedési lehetőségeket. Ez a nyitottság különösen a földreform kisebbségi hatásainak kezelésében jelentett fontos elmozdulást, hiszen a csehországi németekhez hasonlóan a dél-szlovákiai magyar földbirtokosokat és földműveseket is rendkívül hátrányosan érintették az agrárreform nemzetileg elfogult intézkedései.27 A magyarbarát szlovákiai német közösségek által létrehozott Deutsche Zipser Partei szintén része volt az „őslakos” párttömörülésnek.28 1920 júliusában engedélyezték a Korláth Endre által alapított Ruszinszkói Magyar Jogpárt működését, amely elnöke révén a szövetkezett ellenzéki magyar pártok egységgondolatát támogatta, és igyekezett megakadályozni az ismétlődő pártalapításokat.29 A szlovákiai liberális városi közeg szerény támogatását élvező, 24 Uo. 154. p. 25 A párt Milan Hodža miniszter kezdeményezésére alakult, és a földbirtokreform magyar szempontból kedvező végrehajtását ígérve próbált híveket toborozni. A csehszlovákiai magyar kisebbség története. Idézi: Angyal Béla: Érdekvédelem... i. m. 96-97. p. 26 Ezzel együtt Lelley Jenő Szlovákiában, Korláth Endre pedig Kárpátalján mindvégig nagy súlyt fektetett az őslakos koncepció érvényesítésére, ami Lelley esetében az OKSZ-ből való kiváláshoz, Korláth esetében viszont a Szent-lványhoz való csatlakozáshoz vezetett. Darvas János: Politikai életünk húsz éve. In Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Somorja, Méry Ratio, 2002 (2. kiadás), 65-70. p. 27 A földreform és a telepítések etnikai vonatkozásaival kapcsolatban lásd Simon Attila: Etnické aspekty kolonizácie na južnom Slovensku v období prvej republiky. Slovanský pŕehled. XCII, 2006. 1. sz. 11-24. p. 28 A mintegy negyedmilliónyi kárpáti németséget képviselő Szepesi Német Párt első vezetője Kéler Tibor és Nitsch Andor volt. A párt csatlakozott az 1920. december 7-én megalakult szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok szövetségéhez. 29 Fedinec Csilla (szerk.): Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1919-1944. Somorja-Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum, 2004, 71-78., 83-85. p.