Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Társadalmi konfliktusok egy székely falu kollektivizálása idején 307 deig! .. Én tizenkét esztendős koromban két csóré karral indultam neki az életnek, testvér ma negyvenhét vagyok, s a két csóré karból ház lett, csór lett, marha lett hat darab, s föld tizenöt hold! Hát tisztán megmondva, én harmincöt esztendeig a munkám után sanyarogtam, s most a vagyonom után akarok élni! Nem teszem karba a kezem ezután sem, de nem is ölöm magam. Mert a legnagyobb igazságnak tartom, hogy engem az a tizenöt hold eltartson, még akkor is, ha többet egy szalmaszálat sem teszek arrább. S ha azt a tizenöt holdat én a tulajdon verejtékemmel szereztem, akkor tartom jogomnak azt mondani, hogy rendjénvalónak tartom, ha nekem tizenöt hold van, s a másiknak semmi. Lehet, hogy az Isten is segített, de földet egy barázdát sem adott nekem ajándékba. S nem is vártam én se tőle se mástól, hogy adjon. Szereztem. S aki mástól várta, s nem szerzett, az hiába áll elő most azzal, hogy az nem igazságos s nem rendjénvaló. Nem rendjénvaló? Hát harmincöt esztendő nyomorúság s koplalás rendjénvaló s igazságos volt? Hát csak azért mondom! Rosszul számit, aki arra számit, hogy most társ lesz velem a harmincöt esztendő lefelezésében! Én nem tudom, milyen lesz az a kollektív, de azt előre megmondhatom, hogy én nem kérek belőle, s akárki vetett szemet az én tizenöt holdamra, itt mondom a falu színe előtt, hogy abból nem eszik. Olyan isten nem száll alá az égből! Lehet, hogy én most erősen roszszul élek, s rab vagyok, de én tökéletesen meg vagyok elégedve ezzel a nyomorúságos rabsággal. Az én sorsomat nincs miért senki a szívére vegye, mert ha velem a rosszban nem osztozott senki, akkor a jóban se akarjon! Én eddig is ezt feleltem, s ezután is ezt felelem minden agitációra.”26 Az irányítás - pontosabban a hatalmi célok végrehajtásának hatásköre - a lokális társadalmakban olyan személyek kezébe került, akik a helyi értékrendben hiteltelenek voltak, vagy éppen az által váltak hiteltelenné a többség szemében, hogy elfogadták, támogatták a hatalmi célok megvalósítását. A kollektivizálás forgatókönyve A paraszti írott források tükrében a kollektivizálás mint veszedelem, a magánparaszti társadalom horizontján látható, hol közeledő, hol távolodó Gonosz, közel másfél évtizeden keresztül ott lebegett a családok jövője fölött, és állandó aggodalommal töltötte el az embereket. 1952 decemberében A. P. - aki már 1948 őszén úgy vélte, hogy „napirenden közeledünk a kolhozi rendszerhez” - bizonyosan az ebben az évben újra beindított erőszakos kollektivizálási kampányból következtetve azt jósolta, hogy a „kollektívhez mind csak közelebb vagyunk, hogy milyen lesz nem tugyuk, de nehezen válunk meg az egyéni gazdálkodástól a mihez meg vagyunk szokva”. A kollektívszervezés erőszakos hulláma ekkor elkerülte a falut. 1954 tavaszán is sikertelen volt a szervezés, bár ezúttal már jelentkeztek helyi kezdeményezők a közös gazdaságba: „kollektív gazdaság egyelőre még ezen a tavaszon nem lesz, akik be iratkoztak nem merték vállalni a nyári munkát, mert nincs gabonájuk és így elmennek pásztornak jó része, mások akik birták volna egy évig, nem iratkoztak csak Mári nénédék őköt most már végleg nagyon le is nézik, igaz hogy így is nagyon rossz évnek nézünk eléje olyan nagy a bészolgáltatás mindennel képtelenség eleget tenni de legalább még a nyáron szabadok leszünk..."27 26 Szabó Gyula: Gondos atyafiság. Regény. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2004, II. köt. 268. p. 27 Szabó Gyula: Képek a Kutyaszorítóból... i. m. I. köt. 146. p.
