Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti kolonizációja 271 meggyűlést. Néhány héttel később viszont már azt jegyezte meg szarkasztikus hangvétellel a párt lapja, hogy a földreform irányítói „már a színtiszta magyar Csallóközre is rávetették szemüket, hova légionáriusokat és felvidéki hegylakókat telepítenek".48 A Barázda 1922-ben és 1923-ban különösen sokat foglalkozott a telepítésekkel, s a reformmal kapcsolatos írásaiban igyekezett a magyar lakosság figyelmét felhívni arra, hogyan kapcsolódhatna be a földosztás folyamatába. A párt politikusai közül különösen két komáromi, Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő és ifj. Koczor Gyula lépett fel aktívan. Az előbbi 1922. november 28-án a nemzetgyűlés költségvetési vitájában a magyar képviselők közül először szólalt fel a telepítések kapcsán. A képviselő felszólalásában bírálta azt, hogy a déli területeken végrehajtott földreform csak a telepítésekre szorítkozik, miközben a helyi magyarok nem jutnak földhöz.49 Az 1923. január 17-18-án Léván megtartott kisgazda pártnapokon ifj. Koczor Gyula szólalt fel a földreform tárgyában. Véleménye szerint a földhivatal politikáját az az elv irányítja, miszerint „a magyarnak nem jár föld, ami a kezében van, azt is el kell venni... A földreform fő célja magyarlakta vidéken telepeket létesíteni, s ezzel ezeket a vidékeket magyar jellegüktől megfosztani, vegyes vidéken pedig az ott élő magyarságot teljesen megsemmisíteni”.50 Különösen határozottan reagáltak a kisgazdák Hodža földművelési miniszter 1923 decemberében, a dél-csehországi Budweisben elhangzott beszédére, amelyben a szlovák politikus a kolonizáció kapcsán a Duna menti területek elszlovákosításának nyílt programját hirdette meg.51 A miniszterhez címzett nyílt levelében Koczor szembeállította a kormány ígéreteit Hodža szavaival, majd 7 pontba foglalta össze a magyarok követeléseit. A megfogalmazott követelések között figyelemre méltó az, hogy Koczor az ÁFH feloszlatása mellett azt kérte, hogy a földkiutalásoknál a telepítések lehetőségét megszüntetve csak a helyi igénylők kérelmeit lehessen figyelembe venni.52 1923-tól a két ellenzéki magyar párt erőteljesebb együttműködésének jegyében a pártközi megbeszéléseken a földreform és a telepítések ügye is egyre gyakrabban szóba került, s a két párt a közvélemény felé is erőteljesebben adott hangot a kolonizációt elutasító véleményének. Ennek oka nemcsak a földhivatal egyre intenzívebb telepítési politikája volt, hanem a kormányzatnak az a kísérlete is, hogy az ellenzéki magyar pártok szavazóbázisát épp a földosztás ígéretével próbálja megosztani és meggyengíteni. Az ellenzéki magyar pártok természetesen igyekeztek ellenpropagandát kifejteni, s ennek lehetett egyik eleme a földreform tényleges szándékait leleplező erőteljesebb fellépés és hangvétel. A hangsúlyosabb fellépés egyben a két magyar párt véleményének közeledését is jelentette, miközben az OKP egyre inkább átvette a kisgazdák radikálisabb hangvételét. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának 1924 februárjában Ótátrafüreden megtartott értekezletén Koczor Gyula terjesztette elő a föld48 Barázda, 1921. augusztus 7. 49 Vö. NS-RČS, Poslanecká snemovna - stenoprotokoly, 174. ülés, 1922. november 28. 50 Barázda, 1923. március 4. 51 „Arra kell törekednünk, hogy a Dunát gazdasági és kulturális politikánk minden erejével köztársaságunk szerves részévé változtassuk. Szlovákiában a Duna mentén van a legtöbb nagybirtok (...) Szlovákia ezen övezetébe már jóval a háború előtt, sőt már évszázadok óta, behatolt a magyar kultúra és a folyamatos magyarosítás. Amikor tehát mi ezeket a nagybirtokokat betelepítjük saját embereinkkel (értsd csehekkel, morvákkal, szlovákokkal - S. A.), akkor nem csinálunk semmi egyebet, mint visszahódítjuk azt a földet, amelyről erőszakkal ki voltunk szorítva, s ezért cselekedeteink jogosságának teljes tudatában tovább fogjuk ezt az erőfeszítésünket folytatni.” Slovenský Denník, 1923. december 13. 52 Barázda, 1924. március 30.
