Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
272 Simon Attila reformmal kapcsolatos határozati javaslatot, amely jórészt a kisgazdák korábbi álláspontját tükrözte. Az elfogadott határozat leszögezte, hogy: „a közös bizottság szükségesnek tartja a földreformot, de a telepítések mai módját elítéli, s a földbirtokhivatal mai rendszerét helyteleníti... A földvétel és eladás méltányos áron történjék. A helyi érdeklődők elsősorban veendők figyelembe. A telepítési szándékokkal kapcsolatban elérni szándékolt nemzeti szempont a földbirtokreformnál teljesen kiküszöbölendő.”53 Bár a határozat szövege ugyan mérsékeltebb hangvételű volt, mint a kisgazdák néhány korábbi megnyilvánulása, mégis előrelépést jelentett a magyar pártok közös fellépésének folyamatában. A kolonizáció ütemének felgyorsulása aktívabb fellépésre sarkallta a magyar politikai képviseltet is. Ennek jele az a két interpelláció is, amelyet 1924 és 1925 folyamán, még a parlamenti választások előtt nyújtottak be a nemzetgyűlés elé. Az első előadója Füssy Kálmán kisgazda képviselő volt, aki a csallóközi telepítések tárgyában vonta kérdőre a kormányt.54 Az interpellációban Füssy nemcsak a csehszlovák népesség Csallóközbe való betelepítését támadta, hanem a nagybirtokok magyar cselédjeinek kisemmizését is. A kisgazda képviselő Hodža már említett budweisi nyilatkozatát is a kormány fejére olvasta, s kinyilvánította, hogy a földreform a jelenlegi formájában a magyarlakta vidékek elnemzetietlenítését szolgálja. A másik interpellációt Lelley Jenő nyújtotta be a földhivatal által a magyar nyelvű lakosságon elkövetett sérelmek ügyében.55 A kormányhoz intézett kérdésben Lelley arra a jelenségre kér magyarázatot, hogy a földreform során a magyarok által lakott vidéken miért csak bérbe adják a földeket, míg a szlovák vidékeken magántulajdonba. A kormány az interpellációkra adott válaszaiban tételesen tagadott minden vádat, miközben a telepítéseket azzal magyarázta, hogy a hegyvidéki területeken nincs elegendő termőföld az ott élő lakosság számára. A német és magyar politikai erők a földreform elleni harcukban a nemzetközi fórumokat is igyekeztek felhasználni. Az 1921-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga (CSMNL) több, a földreform és a telepítések ügyét is érintő beadvánnyal fordult a Népszövetségi Ligák Világszövetségéhez és magához a Népszövetséghez is. Az egyiket 1922-ban nyújtották be a Népszövetséghez.56 A 18 oldalas memorandum külön témakörökre lebontva sorolja fel a szlovákiai magyar kisebbséget ért sérelmeket. A gazdasági sérelmek között jelentős teret szentelnek benne a földbirtokreform által a magyarságot ért hátrányoknak, a magyarság mellőzésének a földkiutalások során és a kolonizációnak is. 1924-ben a CSMNL a csehországi németekkel együtt közös petícióban informálta a Népszövetségi Tanácsot a földreform kisebbségellenes intézkedéseiről.57 A beadvány megszövegezői a sérelmek felsorolása mellett arra kérték a Népszövetségi Tanácsot, hogy helyszíni szakértői vizsgálat útján állapítsa meg, a földreform végrehajtása ellentétes-e a Csehszlovákia által is aláírt kisebbségvédelmi szerződéssel. A csehszlovák kormány a beadványokra írt válaszaiban természetesen tételesen tagadta az ellene felhozott vádakat, az ezzel kapcsolatos csehszlovák taktikát azonban jól megvilágítja az a levél, amelyet a csehszlovák külügyminisztérium küldött 1924 53 PMH, 1924. február 10. 54 NS-RČS, Tiský k tesnopiseckým zprávam o schúzích Národniho shromáždénľ republiky Československé. R. 1924. Tisk č. XVI/4892. 55 NS-RČS, Tiský k tésnopiseckým zprávam o schúzích Národniho shromáždéní republiky Československé. R. 1925. Tisk č. XIII/5338. 56 A Csehszlovákiai Magyar Népszövetség Memoranduma a Népszövetséghez. Teleki László Alapítvány, Kv. K- 2778. 57 Popély Gyula: Ellenszélben... i. m. 127. p.
