Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
270 Simon Attila galmazott pártprogramjaik - amelyek ekkor még a baloldali indíttatású szociális követelésektől sem voltak mentesek - a földreform feltételek nélküli támogatását tükrözték, noha még viszonylag kevés teret szenteltek a témának.42 A következő években azonban a párt gazdasági elképzeléseiben fokozatos jobbratolódás állt be, amellyel párhuzamosan a földreformmal kapcsolatos kommunikációjukban is egyre inkább előtérbe került a bírálat. Feltehetően ennek a váltásnak az egyik oka az időközben megkezdődött kolonizáció volt. A párt lapjában, a Népakaratban 1922-ben a földreformmal kapcsolatban közzétett állásfoglalás már jól jelzi a változást.43 Az OKP egyik vezető személyisége, Knapp Vince által szignált írás nem önmagával a földbirtokreform szükségességével szállt vitába, hanem a reform végrehajtása során tapasztalt hiányosságokkal. Knapp, ha óvatosan is, de bírálja az előző évben megkezdett telepítéspolitikát és azt, hogy eközben a magyar falvak cselédjei és napszámosai föld nélkül maradnak. Az idézett írásban a szerző a párt őslakos koncepciójához híven még igyekszik elkerülni annak a látszatát, hogy a telepítések bírálata etnikai alapokról történik, s ezért a vagyonos telepesek és a nincstelen magyar, szlovák, német cselédek ellentétét hangsúlyozza ki. 1923-tól viszont már radikálisabb megfogalmazásokat is találni a párt iratanyagában. Az 1923. novemberi vezetőségi ülésen Lelley Jenő pártelnök addig szokatlan nyíltsággal a földreform fő céljaként az elnemzetietlenítést emelte ki, s úgy ítélte meg, hogy a reform „csupán korteseszköz egy népszerűtlen párt kezében..."44 A kezdetektől fogva jellemzőbb volt viszont a radikálisabb hangvétel az Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Párt állásfoglalásaira, amelyeket a pártsajtóban és népgyűléseken fejtettek ki. A párt 1920 áprilisától megjelenő lapjában, a Barázdában gyakori téma volt a földreform, amelyet Szent-lvány József pártelnök a húszas évek elején több alkalommal is gazdaságilag kártékonynak minősített. A kisgazdák az OKP- től eltérően nem csupán a reform végrehajtásának módját kárhoztatták, hanem annak egész filozófiáját. Szent-lvány szerint ugyanis nemcsak a reform végrehajtása csúszott félre, hanem a földreform törvényeit is meg kellene változtatni, bár erre nem látott sok esélyt.45 Mindemellett azonban - főleg a népgyűléseken - a kisgazdák sem határolódtak el a földreformtól, sőt sok esetben annak szükségességét hangsúlyozták.46 Falusi választóbázisuk ismeretében azonban ez a kettősség érthető és logikus lépésnek minősíthető. A kisgazdák a kolonizáció veszélyeire is sokkal korábban felfigyeltek, mint a keresztényszocialisták. A telepítések kapcsán már 1920 folyamán megjelent a Barázdaban az a jelszó, amely végigkísérte a pártnak a témával kapcsolatos megnyilatkozásait: „Magyar lakta területeken csak magyarok részesüljenek a reform előnyeiből!’’47 A kisgazdák a kolonizációval kapcsolatban az első légionárius és reemigráns telepesek gömöri megjelenésekor fújtak riadót és tartottak Rimaszécsen 1921 júniusában tö42 Vö. Angyal Béla (szerk.): Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936. Somorja-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum, 2004, 13. sz. dokumentum: A Keresztény Szocialista Párt programja, 1919, 76-77. p.; uo. 25. sz. dokumentum: Az Országos Keresztényszocialista Párt elnökségi ülése és pártkonferenciája, 1920, 125-129. p. 43 Uo. 43. sz. dokumentum: A földbirtokreformról. 1922, 210-212. p. 44 Lelley természetesen a Köztársasági Agrárpártra céloz. Vö. uo. 50. sz. dokumentum: Dr. Lelley Jenő pártelnök beszéde a pártvezetőség ülésén a Keresztényszocialista Párt jövő feladatairól. 247. p. 45 Vö. Barázda 1921. február 5. 46 Vö. A magyar kisgazdapárt gyűlése Ipolypásztón és Ipolyszalkán. PMH (Prágai Magyar Hírlap) 1923. június 20. 47 Barázda, 1920. november 7.
