Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
A szlovákiai magyar politika és Dél-Szlovákia két világháború közötti kolonizációja 265 A Néppárt képviselői kételyeket éreztek a telepítések hatékonyságával szemben is, sőt voltak köztük olyanok is, akik a telepítések nemzeti célkitűzéseivel sem értettek egyet maradéktalanul. A párt képviselőjének, dr. Vojtech Ravasznak az 1928. októberi költségvetési vitában elhangzott szavai szerint a szlovák földművesek legszívesebben saját szülőföldjükön maradnának, s lenne is ott számukra föld.18 Ezzel szemben viszont az ÁFH délre telepíti őket, ahol a teljesen magára hagyatott, többnyire gyenge anyagi háttérrel rendelkező szlovák telepeseknek az ott élő magyarok ellenséges magatartásával is meg kell küzdeniük. Ravasz képviselő javaslata szerint a földreform során elsősorban a helyi lakosság igényeit kellene kielégíteni, s csak a fennmaradt majorokba kellene szlovák telepeseket költöztetni, mivel így a helyi lakosság sem viseltetne ellenségesen a kolonistákkal szemben. A telepítési politika kisebbségi bírálata Míg a cseh és szlovák pártok vagy teljes mellszélességgel a földreform és kolonizáció mögött álltak, vagy csupán annak végrehajtásának bizonyos aspektusait bírálták, a német és magyar kisebbség pártjai a kezdetektől fogva élesen szembefordultak a földreformmal és a telepítési politikával. Ez irányú tevékenységüket alapvetően meghatározta az a momentum, hogy a földreform alaptörvényeinek kidolgozásából és elfogadásából a kisebbségek politikai képviselete ki volt zárva, így a törvényeket csupán utólagos bírálattal illethették. A kormány telepítési politikájának bírálatában különösképp a csehországi német pártok képviselői tűntek ki, akik miután az 1920-as választások után bekerültek a parlamentbe, nem hagytak ki egyetlen lehetőséget sem, hogy szembenállásukat ki ne fejezzék. Bár a német pártok közül az agráriusok (Bund der Landwirte) jártak elöl a földreform kritikájában, ebben a kérdésben a köztársaság első éveiben egységes álláspontot képviselt az összes német párt, legyenek azok szélsőségesen ellenzékiek vagy a kormánnyal szemben békülékenyebb politikát folytatók. Ennek jeleként a nemzetgyűlés német anyanyelvű képviselőit tömörítő Német Parlamenti Szövetség egy 8 tagú földreformbizottságot is létrehozott, amely koordinálta a reform elleni német fellépést.19 A csehországi német politikának a földreformmal kapcsolatos - rendkívül határozott és következetes - alapvetését Wolfgang Zierhut agrárpárti képviselő az 1922. novemberi költségvetési vitában fejtette ki: „A csehszlovákiai német nép soha nem ismeri el az Állami Földhivatal jogellenes, a németeket hátrányosan érintő intézkedéseit és rendeletéit. A földreform törvényeit, amelyeket a forradalmi csehszlovák nemzetgyűlés szavazott meg, az erőszak szülte, s ezért a német nép ezeket nem ismeri el.”20 A német képviselők által a témában benyújtott interpellációk visszatérő eleme volt, hogy a földreform törvényeit a kisebbségek közreműködése nélkül fogadták el és az ÁFH-ban s annak felügyelő-bizottságában kizárólag csak csehek és szlovákok kaptak helyet. Azt is az illetékesek szemére vetették, hogy a földhivatal közlönye csak cseh 18 Digitálni knihovna, NS-RČS (Cseh-szlovák parlamenti elektronikus könyvtár, a továbbiakban: NS-RČS), 1925-1929, Poslanecká snemovna - stenoprotokoly, 166. ülés, 1928. október 19. 19 A német pártok földreformmal szembeni kritikájával kapcsolatban lásd bővebben Sommer, Karel: Prúbéh a výsledky pozemkové reformy v pohraničí českých zemí. In Sommer, Karel (ed.): České národní aktivity v pohraničníci! oblastech první Československé republiky. Olomouc, Tilia, 2003, 36-106. p. 20 NS-RČS, Poslanecká snemovna, stenoprotokoly, 170. ülés, 1922. november 11.
