Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
266 Simon Attila nyelven jelenik meg.21 A német politika alapvető kifogása azonban az volt, hogy az ÁFH a határ menti erdők államosításával és a német területek cseh kolonizációjával a földreform végrehajtását stratégiai és nemzeti szempontoknak rendeli alá. Mintegy a német kifogások összegzését tartalmazta az a meglehetősen terjedelmes interpelláció, amelyet Zierhut képviselő nyújtott be a parlamentnek 1925. június 12-én.22 Ezt 23 német képviselő mellett 6 magyar is aláírta.23 Az interpelláció második része a földreform német nyelvterületen végrehajtott lépéseinek felsorolását tartalmazta, az első rész viszont a földreform és a telepítések olyan általános bírálatát fogalmazta meg, amelyek Dél-Szlovákiára is érvényesek voltak. Az elaborátum megszövegezői határozott hangnemben fejezték ki bizalmatlanságukat a földhivatal iránt. A szöveg megfogalmazása szerint a földreform a „német területek erőszakos elnemzetlenitését” szolgálja, amelyet az interpellálok barbár cselekedetnek, a cseh nemzeti sovinizmus megtestesülésének minősítenek. A német politikát az ilyen és hasonlóan határozott fellépés 1926-ig jellemezte. Ekkor a német pártok egy része belépett a kormányba és ezzel párhuzamosan a földreformmal kapcsolatos retorikájukban is változás következett be. A szlovákiai magyar pártok és a kormány telepítési politikája Mielőtt a szlovákiai magyar politika és a telepítések közötti kapcsolatra kitérnénk, röviden szólni kell a szlovenszkói magyar politikai palettáról. Bár átfogó munkák e témában nem készültek, annyit mai ismereteink alapján is megállapíthatunk, hogy a két háború közötti szlovákiai magyar politika hármas osztató volt: gerincét a Budapesttől függő ellenzéki, sérelmi magatartás jellemezte, emellett azonban jelentős erőt képviselt a kormánypolitikát más pozíciókból bíráló kommunista baloldal, míg legkisebb befolyása a kormánypártok uszályában kibontakozó politikai aktivizmusnak24 volt. A szlovákiai magyar szavazók szavazatainak megoszlásáról nem állnak rendelkezésünkre megbízható elemzések, a meglévő adatok azonban bizonyos irányokat mégis kijelölnek. Ha az 1921-es népszámlálás által kimutatott 6 olyan politikai járás választási eredményeit vesszük alapul, ahol a magyarság számaránya meghaladta a 90%-ot,25 akkor a Trianon utáni 3 képviselőházi választás (1925, 1929, 1935) eredményét alapul véve úgy 21 NS-RČS, Poslanecká snemovňa, Tiský k tesnopiseckým zprávam o schúzľch Národnľho shromáždéní republiky Československé. 1922-1923. Tisk č. 111/4592. 22 NS-RČS, Poslanecká snemovňa, Tiský k tesnopiseckým zprávam o schuzích Národního shromáždénŕ republiky Československé. R. 1925. Tisk č. IV/5394. 23 Az aláírók a magyar pártok részéről a következők voltak: Körmendy-Ékes Lajos, Jabloniczky János, Lelley Jenő, Palkovich Viktor az OKP részéről, Füssy Kálmán a kisgazdák képviseletében és Korláth Endre, aki a ruszinszkói közös magyar pártlistát képviselte. 24 A szlovákiai magyar politika kapcsán az aktivizmus hagyományos értelmezésétől eltérően - a kormánynyal együttműködő politika szinonimájaként - használjuk a kifejezést. Valódi aktivizmusként azokat a magyar politikai törekvéseket értjük, amelyeket a csehszlovák kormánypártok hívtak életre, s amelyeket egyfajta szervilizmus és kritikátlanság jellemzett a kormánypolitikával szemben. Nem soroljuk viszont az aktivista politikához az MNP 1926-os kormánytárgyalásait, amelyet egyfajta reálpolitikaként tartunk számon, s amely a kormánnyal való megegyezést nem egyoldalú engedmények és a pártprogramjának a csehszlovák politika szempontjaihoz való teljes alárendeltsége árán akarta elérni, hanem elsősorban a kormány kisebbségi politikájában bekövetkezendő jelentős fordulattól tette függővé. Erre természetesen nem került sor. Az „aktivizmus" kifejezés használatával kapcsolatban lásd Filep Tamás Gusztáv: Kormánypárton vagy ellenzékben. A pozsonyi magyar polgár és az 1925-ös választások. In Czoch Gábor (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Pozsony, Kalligram, 2005, 438. p. 25 A Dunaszerdahelyi, Feledi, Komáromi, Királyhelmeci, Párkányi és Tornaijai járásról van szó.
