Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja 231 akció, 1924: záloglevelek, kötvények behozatala).41 Az 1920-as évek szanálási programjainak koordinációját és az ezzel kapcsolatos adminisztrációt szintén felvállalta. Erre a célra külön szindikátust hozott létre, amely a nagyobb szlovák, magyar és német bankokkal együtt valósította meg a válságba került kisbankok pénzügyi újjászervezését, segítette fúziós tárgyalásaikat és felszámolásukat. Ezzel a szlovákiai bankkoncentráció egyik indikátorává vált, elősegítette a magyar bankok struktúraváltását (a törpebankok számának radikális csökkenése, néhány középbank erősödése).42 A tagintézetek anyagi hozzájárulásával kialakított autonóm, revíziós jogkörökkel rendelkező struktúra a szlovákiai bankügyek terén fontos tanácsadói és konzultációs szerepet kapott. A bankok közötti szolidaritást már kezdetektől a bankválság, a restriktiv állami intézkedések és az erősebb pénzintézetek eltérő érdekérvényesítési, üzleti stratégiái veszélyeztették. Az egyesület megszűnéséhez (a csatlakozott bankok számának csökkenéséhez) a nagy gazdasági válság következtében beszűkült tőkekapacitások, a fúziók és affiliációk jelezte bankkoncentrációs folyamat, a szlovák és cseh bankok mind erőteljesebb expanziója vezetett.43 A szervezet alapvetően szakmai, érdekvédelmi csoportosulás volt, amely a csehszlovák hatalmi központokhoz alkalmazkodott, velük szoros kapcsolattartásra és kooperációra törekedett. A hitelintézeteket közös pénzügyi problémáik kötötték össze. Az egyesület egy etnikailag elkülönülő, nehezen megvalósítható bankpolitika megvalósítására nem vállalkozhatott.44 41 Gaucsík István: A nosztrifikáció és a pénzügyi kérdések rendezése a csehszlovák-magyar gazdasági tárgyalások tükrében (1920-1930). In Jobbágy István (szerk.): Válogatott tanulmányok Szlovákia gazdaságtörténetéhez. Komárom, Pont, 2004. 41-70. p. 42 A kisbanktľpus a szlovákiai bankrendszer egyik specifikuma volt, nem tekinthetjük csak a magyar bankok jellegzetességének. Horváth, Pavel: Príručka hospodárskej štatistiky Slovenska. Bratislava, Ústredné sdruženie slovenského priemyslu, 1935, 125. p. 43 Az egyesület megalakulására és tevékenységére Gaucsík István: A magyar és a német nemzetiségi pénzintézetek bankegyesületének megalakulása Csehszlovákiában (1918-1920). Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2002. 1. sz. 83-105. p. 44 Ezt a szemléletet képviselte Schmidt Imre, az egyesület titkára, aki Gyárfás Elemérnek az Erdélyi Bankszindikátus elnökének a cikkére reagált. Gyárfás a „speciális erdélyi bankpolitika" szükségességéről értekezett. A budapesti nagybankok érdekeltségeinek fenntartása mellett foglalt állást, amelyeket a legerősebb erdélyi magyar bankok irányítottak volna. Indoklása szerint már nem várhatták Budapesttől az intenciókat és a felügyeletet, másik oldalon pedig - a román nacionalizálás miatt - nem akartak Bukarest felé orientálódni. Schmidt álláspontja az eltérő szlovenszkói viszonyokat tükrözte. A külön bankpolitika akadályát a perifériák 1918 előtti egyoldalú Budapest-függőségében látta. Etnikai jellegű politizálásra csak a szlovák bankszövetség esetében utalt (valójában azt túlbecsülte). Gyárfás nézetét, hogy „konjunkturális üzletekkel budapesti tőkét csábítsanak vérszegény pénzintézeteik megerősítésére" azzal az érvvel utasította el, hogy ez a lépés a kedvezőtlen valutáris viszonyok mellett egy új, kifelé irányuló függést teremthet és a befogadó ország kormányzata részéről restriktiv, megtorló intézkedések várhatók (az ő megfogalmazásában: „kivívná az illető kormányok bizalmatlanságát és halálát jelentené az ottani magyarság minden gazdasági szervezkedésének"). A megoldási lehetőségeket az intézetek közötti szolidaritásban, a bankok megerősítésében (alaptőke-emelések, mobilitás, szanálások) és az ország pénzügyi viszonyainak konszolidálásában jelölte meg. Gyárfás cikkére PMH, 1922. szeptember 27. 97. sz. 7. p.; Schmidt cikkére PMH, 1922. október 19. 115. sz. 2-3. p. Az erdélyi pénzintézetekre Gyárfás Elemér és az Erdélyi Bankszindikátus tevékenységére Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája a két világháború között. A romániai magyar intézmények anyaországi támogatása az 1920-as években. 36-38., 42-44. p. http://www.ika.hu/bardi.htm, Jelentés az Erdélyi Bankszindikátus 1924. évi működéséről, é. n., h. n., 14-15., 82. p. Az erdélyi szervezet kapcsolatban volt a Pénzintézetek Egyesületével, főleg a hadikölcsönök tárgyában folyt konzultálás. Eddigi ismereteim szerint nem kerültek elő hitelt érdemlő források a Szlovenszkói Magyar Bank létrehozásáról, amely mögött a magyar pártok álltak volna. Szervezeti szempontból tény, hogy alig volt magyar érdekeltségű középbank, amelyből ezt kialakíthatták volna, ha persze nem gondoltak volna új hitelintézet alapítására. A magyar bankot Hantos László említi, de a bankok helyzetéről téves véleményt alkot. Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve. In Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Somorja, Méry Ratio, 20022, 82-83. p.
