Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja 227 nemzetiségi megoszlását, mivel a magyar kisebbség számára az önálló, önigazgató szövetkezeti központ(ok) alakítása kulcskérdésnek számított. Az 1929-es adatfelvétel alapján markánsan kirajzolódnak azok az irányvonalak, amelyek meghatározóak maradtak 1938-ig, vagyis a cseh és szlovák központok számbeli és tőkebeli növekvő túlsúlya, ill. a kisebbségi központok háttérbe szorulása. Az egész országban 75 szövetség és központ működött. A cseh központok mindezeknek a döntő hányadát, 40-et (azaz 53%-át) tették ki. Ezt egyik etnikai csoport sem tudta megközelíteni, a németek 20 központtal csak 27%-os - de kisebbségpolitikai szempontból mégis jelentős - arányt könyvelhettek el.30 A többi etnikum közül a szlovákok, az egyértelmű és nagy volumenű anyagi támogatás ellenére, 7-tel nem érték el a 10%-os részesedést. A többiek közül a rutének és a lengyelek 4-4%-ot (3-3 központ) képviseltek, míg a magyarok és a zsidók 1%-os arányszáma (országos viszonylatban 1-1 központtal) elhanyagolható szerepet játszott (vö. az 1. táblázatot). A csehek és németek kedvezőbb adatai mögött az államfordulat előtti szervezettebb és fejlettebb színvonalú szövetkezeti szektor tartalékai álltak, kedvező szociális és munkaerő-piaci adottságokkal rendelkeztek. Egyedül ez a két etnikum tudta lefedni a földművelési, alkalmazotti és polgári-iparos csoportokat. Az új államalakulatban a cseh szövetkezetek politikai és gazdasági támogatása mellett megpróbálták felzárkóztatni és fejleszteni a szlovákokat is. A kisebbségek közül mindhárom foglalkozási kategóriában a legsikeresebben a csehországi németségnek sikerült átmentenie a már korábban meglévő pozícióit, a többi nemzetiség közül a rutén, lengyel és zsidó központok létrehozását szintén sikeresnek tekinthetjük, hiszen a lakosságon belüli arányukhoz képest a központalakítás lehetőségét alaposan kihasználták.31 Az 1925-ben alakult egyetlen magyar központ (Hanza Szövetkezeti Áruközpont), amely szervezeti alrendszerét csak 1930-ban tudta bővíteni, 1931-ben - korlátozott ellenőrzési jogkörökkel - a magyar ügyviteli nyelvű fogyasztási szövetkezetek mintegy 57%-át volt képes tömöríteni.32 Az 1930-as évek elején legégetőbb kérdésként re a Hanza, a pénzügyi központ-státus (1932), a földműves raktárszövetkezetek (DZEVOS, 1933; ezek fúziója a gazdasági szövetkezetek szövetségével 1935-ben), a fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi központja (NUPOD, 1934), a Centrum-iroda (a NUPOD és a Hanza közötti kooperáció). A Központi Szövetkezet a Centrokooperatfv felügyelete alá tartozott, agrárpárti befolyás alatt állt. Tény, hogy 1918 után a szlovák szövetkezetek mennyiségileg és minőségileg nem utolsó sorban az állami támogatásoknak köszönhetően magasabb szintre kerültek. Martuliak: i. m. 86-87., 92-93., 101. p. 30 1919-ben a csehországi tartományokban összesen 18 cseh és 13 német ügyviteli nyelvű szövetség volt. Štatistická príručka Republiky Československé II. Sestavil Štátni' úrad Štatistický. Praha, Melantrich, 1925, 158. p. A legnagyobbakra uo. 156-157. p. 31 Štatistická príručka Republiky Československé IV. Sestavil Štátni úrad Štatistický, Praha, Nákladem Státního úradu Štatistického - v komisi kníhkupectvľBursik&Kohout, 1932, 168-169. p. (a VI. 88. sz. táblázat adatai alapján). Az egyik csehországi német központ a szlovák vélekedések szerint azzal, hogy meg akarta szerezni a szlovákiai német szövetkezetek feletti revíziós jogot, a Központi Szövetkezet számára veszélyes konkurenciát jelentett. Martuliak szerint ez a törekvés „destruálóan” hatott a szlovákiai rendszerre. Martuliak: i. m. 101. p. 32 1930-ban alakult a Hanza Hitelszövetkezet, amely ugyan a fogyasztási tagszövetkezetek tőkegyűjtő helyeként működött, de a magyar hitelszövetkezetek központjának a szerepét nem tölthette be. Rados K. Béla: Magyar szövetkezetek és szövetkezeti központok kérdése Cseh-Szlovákiában. Magyar Kisebbség, 1932. 24. sz. 769. p,; Varga Imre: A csehszlovákiai magyarság gazdasági helyzete, különös tekintettel a szövetkezetekre. Láthatár, 1938. 7-8. sz. 218-219. p. A Hanza-mozgalmat részletesen bemutatja: Vavrik Ferenc: A felvidéki Hanza és tagszövetkezeteinek története. [Budapest], Sajtó Coop, [1993], Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta. Pozsony/Bratislava, Madách-Posonium, 1994. A Hanza helyzetére a szlovákiai magyar szövetkezeti szervezeten belül Gaucsík István: A csehszlovákiai magyarság gazdasági szervezetei (1918-1938) Gazdasági egyesületek, szövetkezetek, ipartársulatok. Korall, 2004. 18. sz. 55-59. p.; uő: A szlovákiai magyar gazdasági önszerveződés keretei és lehetőségei 1918-1938 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2003. 4. sz. 136-137. p.
