Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
226 Gaucsfk István A csehszlovák szövetkezeti rendszerben a központok szerepe az egyes szövetkezetekre eső feladatok, így a község és város szintjein mindjobban növekvő adminisztráció és az összetettebbé váló pénzforgalom miatt megnőtt. A felmerülő üzleti és piacszerzési munkák, így a szakosodott bankokba történő tőkeátvitel és -közvetítés (bonyolult visszleszámítolási és kölcsönügyletek), valamint a hitelkereslet kielégítése céljából törvényileg szabályozott hatáskörrel rendelkező, ill. tanácsadást végző központokat hoztak létre. Ezek a belső szövetkezeti életben nemcsak üzleti, termékfelvásárlói, értékesítési és tőkegyűjtő, hanem a könyvelés és ügyvitel ellenőrzésére revíziós, szervezeti, szolgáltató helyekként is működtek, emellett - az adott mezőgazdasági, (kisipari, kereskedelmi ágazatokban - alapítói tevékenységet fejtettek ki. Rövid időn belül a bankok komoly vetélytársaivá váltak, hiszen a szövetkezeti központokban összpontosultak a vidékről beáramoltatott tőkék. A szövetkezeti központok alakítására nem létezett egységesített törvényi szabályozás. A pártpolitikai befolyás(olás) kedvelt célpontjaivá váltak, mert a szövetkezetek tagságának megszerzése egyben választói bázist, hatékonyabb érdekérvényesítést és gazdasági pozíciószerzést jelentett. Főleg a hatalmon lévő cseh és szlovák pártok ambíciói irányultak a gazdasági intézmények feletti befolyás megszerzésére, a holdudvarukba tartozó szervezetek létrehozására, valamint a bankok, vállalatok vezetőivel való kapcsolatfelvételre (érdekegyeztetések, alkuk, szubvenciók).27 A központok egyik fejlődési jellegzetessége volt, hogy Csehországban a többszintű, régi hagyományokkal rendelkező, munkafeladataiban jelentősen differenciálódott szövetkezeti mozgalomra támaszkodva fokozatosan nőtt a központok és szövetségek száma.28 Szlovákiában az 1919-ben nemzetpolitikai okokból szervezett, a cseh mintájú szervezetépítést követő Központi Szövetkezet, amely 1938-ig fontos szereppel bírt, dominanciáját (a csehországi székhelyű, de Szlovákiában is tevékeny központok mellett) végig megőrizte, egyes alszervezeteinek későbbi önállósulásánál pedig alakító szerepét továbbvitte.29 Érdemes megvizsgálni a csehországi és a szlovákiai központok 27 Sládek, Zdenék: K otázce financovaní' slovenských buržoazních politických straň za prvnf republiky. Historický časopis, 1988. 3. sz. 385-396. p. Szlovákiában a legnagyobb foglalkozási csoportoknak megfelelően a szövetkezetek négy kategóriája különböztethető meg: földműves (egyben a legnagyobb volt, mert az összes szövetkezeti tagság 80-90%-át fedte le), alkalmazotti, iparos és polgári. Nem véletlen, hogy a Hodža-féle agrárorientáció éppen a szövetkezeti szférát célozta meg. Hodža mezőgazdasági minisztersége alatt (1922-1926) jelentős dotációkkal injekciózta a szlovák szövetkezeteket, az etnikai törésvonal elkerülése végett hozta létre 1924-től a csak szlovák ügyviteli nyelvet használó kölcsönös földműves pénztárak hálózatát (roľnícke vzájomné pokladnice), amely a magyarlakta területeken az agrárpárt támasza volt. Faltus, Jozef-Prúcha, Václav: Prehľad hospodárskeho vývoja na Slovensku v rokoch 1918-1945. Bratislava, Vydavateľstvo politickej literatúry, 1969, 255-260. p.; Bianchi: i. m. 230-232. p.; Halion: i. m. 312. p.; Zuberec, Vladimír: Príspevok k dejinám agrárnej strany na Slovensku. Historický časopis, 1967. 4. sz. 573-598. p. 28 A szövetségek (zväzy) a különféle fajta mezőgazdasági, iparos, munkás, alkalmazotti szövetkezeteket integrálták, ezek kereskedelmi, pénzügyi, termelői, revíziós és szervezeti fedőszervezetei voltak. Valójában a központokat (ústredie) jelentették. Felettük álltak a konföderációk. Fabricius-Holec-Pešek-Virsik: i. m. 85. p. 29 A Központi Szövetkezet (Ústredné družstvo) 1919. január 23-án alakult, csak szlovák szövetkezetek hozták létre. Székhelye Pozsonyban volt. Az 1919-es 210. sz. törvény szerint a Csehszlovákiához került szövetkezeteknek fel kellett számolniuk kapcsolataikat az Országos Központi Hitelszövetkezettel vagy a Hangyával és a szlovákiaihoz kellett csatlakozniuk. Üzletforgalmukat és pénzügyi összeköttetéseiket át kellett irányítaniuk. Gyakorlatilag azok a magyar szövetkezetek, amelyek ezt 1919. augusztus végéig nem tették meg, a Központi Szövetkezet egyoldalú határozatával lettek a szlovák központhoz csatolva, ezért tekintették a korabeli magyar értékelések kényszerközpontnak. A szövetkezeti szférát sújtó pénzügyi válság (rendezetlen követelések, immobilizált tőkék) az 1920-as években és a Központi Szövetkezet veszteségeinek szanálási akciói 1926-ig erre a váltásra vezethetők vissza. A szervezet-alapítások közé például a következők sorolhatók: az új felvásárló központok szervezése (1925), amely egyik eredményeképpen jöhetett lét
