Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
HUNYADI ATTILA NEMZETGAZDASÁGI ONSZERVEZODESI MODELLEK ERDÉLYBEN Az erdélyi magyar, szász és román szövetkezetek kölcsönhatásai A többnemzetiségű államokban az első világháborút megelőzően a nemzetiségek gazdasági programjainak célcsoportja elsősorban az önmagát önálló nemzet(rész)ként definiáló „nemzeti közösség” volt. Céljuk nemzeti autonómiájuk elérése, önálló kulturális nemzeti entitásként való elismertetése, egyenjogúsítása volt. A századfordulóra a nemzeti autonómia, a nemzet kiteljesedésének elengedhetetlen összetevőjévé vált a saját nemzetgazdaság, lehetőleg minél teljesebb gazdasági intézményi struktúrával.1 A Friedrich List által standardizált nemzetgazdasági iskola paradigmájában a nemzet tekinthető a politikai gazdaságtan (gazdaságpolitika) célközönségének. Ennek megfelelően a többnemzetiségű államokban politikai programjaikban önálló autentikus (kultúr)nemzeti entitásként definiált nemzeti közösségek elitjei saját, a többnemzetiségű államétól különböző, önálló nemzetgazdaság (Nationalökonomie) megteremtését tűzték ki célul.2 Ekként az addig csupán szimbolikus nemzeti hovatartozás objektivizálódott, a nemzeti jelleget felvállaló intézményekhez tartozásban, tagsági-tulajdonosi affiliációban materializálódott. A hagyományos egyházi, kulturális és politikai szervezetekhez hasonlóan a gazdasági szervezetek, pénzintézetek, bankok, szövetkezetek, valamint a mezőgazdasági egyesületek öltöttek leginkább nemzeti formát. A nemzeti jelleget kifejezte elsősorban a cégnév, tárgyalási nyelv, a részvényesek, tagság, vezetőség nemzeti hovatartozása, a cél- és kapcsolatrendszer. A nemzeti elitek az alábbi, gazdasági nacionalizmustól kölcsönzött célokat fogalmazták meg, és velük egészítették ki a nemzetmeghatározás és nemzetépítés hagyományos (döntően politikai és kulturális) nacionalista eszköztárát:3 1 Míg a „gazdaságpolitika” államszintű, kormányzat és közigazgatás által képviselt politikát jelöl, a „gazdasági program” nem domináns nemzeti entitások közigazgatástól függetlenül, önszerveződő módon elképzelt és megvalósított gazdasági tevékenységét, intézményesítését jelöli. Miközben az állam objektív, jól definiálható határokkal (vámhatár, hatóságok, államháztartás, költségvetés) rendelkezett, a periferikus, nem domináns nemzeti entitásoknak (re)konstruálni kellett megkülönböztető jegyeiket, intézményeiket. A saját nemzeti közösség megkonstruálásának eszköztárába a hagyományos nacionalista kellékeket egészítette ki a saját nemzetgazdaság és nemzeti terület megrajzolása, intézményesítése és védelme. A domináns pl. porosz, magyar nemzetépítés egybeolvad a közigazgatás, gazdaságpolitika által támogatott államépítéssel, míg a nem domináns nemzeti entitások nacionalista programja az államépítéstől független vagy ezzel szemben határozza meg magát. Hroch, Miroslav: Social Conditions of national Revival in Europe. A comparative Analysis of the Social Composition of Patriotic Groups among the Smaller European Nations. Cambridge, Cambridge Univ. Press, 1985. 2 List, Friedrich: Die Nationale System der Politischen Ökonomie. Stuttgart/Tübingen. 1841. Magyar nyelven: A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere. 1-3. köt. Budapest, Magyar Közgazdasági Társaság, 1940. 3 Bruckmüller, Ernst-Sandgruber, Roman: Concepts of Economic integration in Austria during the twentieth century. In Teichova, Alice-Matis, Herbert (eds.): Nation, State and the Economy in History. Cambridge, Cambridge Univ. Press, 2003, 159-179. p.
