Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
178 Hámori Péter Szent lstván-i állameszmének. Minderre nemcsak az tűnt kellő garanciának, hogy a három „vármegyepótlék” (közigazgatási kirendeltség) tisztikarában és a tartományi közigazgatásban is jelentős szerepet vitt a ruszin értelmiség, ami páratlan volt az ismét soknemzetiségűvé váló Magyarországon, hanem az is, hogy a helyi szövetkezeti csoportok vezetői általában a falu elitjéből kerültek ki (bfrók, jegyzők, de különösen a földbirtokosok), és ők többnyire a magyar állameszme iránt lojális személyek voltak. Éppen ezért a kárpátaljai szociálpolitikai tevékenység hordozója a Hangya Szövetkezet lett. 1940 közepére-végére a felvidéki és részben kárpátaljai szociálpolitikára a fokozatos ellaposodás volt jellemző.46 A tervszerű, egyéniesített, szociálpedagógiával egybekötött szociális gondozást Kárpátalján részben az erdőgazdaság fejlesztése és nagyarányú közmunkák szervezése, részben pedig a háziipar fejlesztése váltotta fel.47 1939 nyarán a Magyar a Magyarért Mozgalom befejezte működését, maradék pénzkészletét átadta a Belügyminisztériumnak.48 A városok és vármegyék - talán Kassa kivételével, ahol az Újpestről odahelyezett Pohl Sándor igyekezett a munkanélküliség teljes felszámolása érdekében minél nagyobb szabású közmunkákat beindítani49 - lényegében teljesen igazodtak az anyaországi szociálpolitikai gyakorlathoz.50 Változást az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot létesítő 1940-es XXIII. törvénycikk és az annak nyomán megszervezett vármegyei Közjóléti Szövetkezetek jelentettek. Ezek az említett alapból folyósított állami folyószámla-hiteleik révén számos kölcsönt helyezhettek ki és ellátták a gyermekvédelem feladatainak nagy részét is (nyári vagy egész éves napköziket, konyhákat létesítettek és tartottak fönn). Felvidéki és részben kárpátaljai működésük megkezdése sokkal zökkenőmentesebb volt az anyaországénál, mert itt egy már meglévő társadalmi szervezetre és korábban begyakorlott eljárásokra támaszkodhattak. A „megélhetésében veszélyeztetett” családok száma és az összlakossághoz viszonyított arányuk vegyes képet mutatott a visszacsatolt északi területek esetén.51 Az országos sorrendet a beregi és máramarosi közigazgatási kirendeltség területe vezette: itt 10 000 lakosra számítva 548, illetve 542 ilyen, „juttatásra alkalmas” család élt. (A két közigazgatási kirendeltség területén összlétszámban is a legtöbb ilyen családot mutattak ki 1941-ben; az átlagos gyermekszámban is első és hatodik helyen szerepeltek 5,13 és 4,98 kiskorú gyermekkel családonként.) Ugyanakkor a nyugatabbra lévő, az északi résszel kiegészült Esztergom vármegye „mindössze” 8227 családjával (ami 46 Kárpátalján a szociálpolitika gyors ütemű sablonosodása közepette kivételt képezett pl. az az akció, amikor a kiosztott kedvezményes árú nemesitett gabonavetőmagot és fajállatokat nem a sokkal egyszerűbb készpénzes törlesztéssel osztották szét, hanem azt a nehezebben ellenőrizhető, de szociális eredményét tekintve lényegesen messzebb látó változatot választották, hogy az érintett gazdák a napközi otthonokat lássák el tejjel, illetve élelemmel. (Csiki Lajos: A Felvidék és Kárpátalja felépítése az új magyar nemzetiségi politika vonalán. Budapest, 1943, 62. p.) 47 Csiki Lajos: i. m. 62.; Kárpátalja népéért, i. m. 23-24. p. és Botlik József: i. m. II. köt. 87-91. p. 48 Összesen 599 936 pengőt, az eredeti keretösszeg 10,4%-át nem költötték el a Magyar a Magyarért Mozgalom rendelkezésére álló pénzkeretből. Ezen az összegen felül volt 493 876 pengő, melynek szociális célokra fordítására korábban már kötelezettséget vállalt a Mozgalom Központi Irodája. Magyar a Magyarért. A Felvidékért, i. m. 106. p. 49 Pohl Sándor: i. m. Kassa város vezetősége az ínségmunkákat nemcsak a gyakorlatban kezelte kiemelt fontosságúként, hanem a propaganda terén is: számos felvidéki és anyaországi lap számolt be a kassai munkakezdés „erkölcsjobbitásáról”. (Kassa - dolgozik! Új Nemzedék, 1938. november 27.; Munkanélküli-segély helyett ínségmunka. Felvidéki Újság, 1938. december 25.) 50 A munkanélküliek foglalkoztatására szervezett közmunka erősen hasonlított az anyaországi munkálatokra: térrendezésből, hósöprésből és más, anyagi beruházást nem igénylő tevékenységből állott. (Példa erre: Komárom város közmunkaterve. AMM Komárno, 1. dob. 25.182/1938.) 51 Adataikat az 1941-es népszámlálással együtt megejtett összeszámlálás nyomán közli: Kádár L. Levente: i. m.
