Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
174 Hámori Péter két juttat el a visszacsatolt területek lakosságához.26 Ezzel a Hangya nemcsak a közellátás legnagyobb tényezőjévé vált, hanem a „gazdasági őrségváltás" - azaz jelen esetben az áruellátás nélkül maradt zsidó szatócsok kiszorításának - feladatát is ellátta. A rászorulók ellátása azonban nem várt nehézségekbe is ütközött. A Magyar a Magyarért Mozgalom vezetése a bevonulás előtt kb. a lakosság 7, legfeljebb 10 %-ára becsülte a központilag ellátandók számát. A magyar közigazgatás megszervezése után azonban napok alatt kiderült, hogy ez az arány minden szigor ellenére helyenként, különösen a városokban a 15-17 %-ot is eléri.27 Az is világossá vált, hogy a munkanélküliek számát is alábecsülték. Az első néhány hét folyamán az említett nehézségek miatt a Mozgalom leginkább tűzoltó tevékenységre vállalkozhatott. Jellemző módon ezek során az addig kialakult magyarországi elveket alkalmazták: a segélyek döntő többségét természetben utalták ki, a készpénzsegélyezést - szemben a csehszlovák gyakorlattal - amennyire lehet, igyekeztek elkerülni.28 Ebben csak részben játszott szerepet az áruhiány és a nyomába lépő drágaság.29 Sokkal inkább az munkált a háttérben, hogy a magyar szociális munkában a rászorulókat csaknem mindig úgy tekintették, mint akik többé-kevésbé felelősek sorsuk alakulásáért, s a köz segélyére szorulásukkal világosan bizonyítják, hogy nem alkalmasak ügyeik vitelére, különösen pedig fogyasztásuk összetételének meghatározására. Ennek az elképzelésnek a jogosultságát az anyaországi szegény rétegek viszonylatában lehet vitatni vagy igazolni - ám a Felvidéken a segélyezettek jelentős hányadukban a főhatalom megváltozását kísérő gazdasági jelenségek: a munkanélküliség, vagy éppen a családfő besorozása miatt vesztették el korábbi megélhetésüket.30 Ez a későbbi „produktív szociálpolitika” bevezetéséhez megkívánt igen részletes környezettanulmányok felvétele során általában világossá is vált. A katonai közigazgatás és a szociális megbízottak között ebben a kérdéskörben is sor került ellentétekre: a családokkal közvetlenül érintkező meg26 Fontosabb tételei voltak a szállítmánynak (vagontételben): szalonna és zsír 20-20, cukor 50, só 30, liszt 100, hüvelyesek 200, burgonya 300, fa 500, szén 1000; továbbá 400 tonna petróleum és 100 ezer doboz gyufa. Feljegyzés: i. m. Hangya Elnöki ir., MOL Z 1396. 7. cs. 138. tétel. 27 Jelentés a szociálisan rászorult lakosság ellátásáról, 1938. november 6. Archiv Municipialne Mesto Komárno (továbbiakban: AMM Komárno) Polgármesteri iratok, II. adm. 1. dob. 1234/1938. kát. közig.; Külügy- és belügyminiszteri átiratok a csehszlovák belső helyzetről, 1938. MOL K 28. 59. tétel.; Pohl Sándor: Kassa város szociálpolitikája. In Solymár György (szerk.): Az 1941. évi munkásügyi előadássorozat. Budapest, Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség, 1941, 7-20. p. 28 A természetbeni segélyezés mellett a készpénzben nyújtott segítség elenyészőnek volt mondható: mindössze 4,94%-ot tett ki. Az első hetekben (lényegesen redukált összegben) folytatták a csehszlovák időben megszokott munkanélküli-segélyek folyósítását is. Jaross Andor felvidéki tárca nélküli miniszter tiltakozása dacára azonban a korábbi rendszertől eltértek abban is, hogy az alanyi jogosultságot általában nem ismerték el, mindössze a rászorultságra voltak tekintettel (Magyar a Magyarért. A Felvidékért: i. m. 47. p. és Imrédy Béláné: „Magyar a Magyarérti. m.; Felvidéki tárca nélküli miniszter javaslata a szakszervezeti segélyek további folyósítása tárgyában (Bars-Hont vármegye Főispánjának iratai, Štátny oblastný archív v Nitre - továbbiakban: SOA, Nitra -, 123/1939.) Léva város számára Jaross még 1938. decemberében szerény 547 pengőt járt ki Imrédynél e célra. (A Magyar a Magyarért Mozgalom Léván mind szélesebb kereteket ölt. Bars, 1938. december 4.) A Minisztertanács a kialakult válságos helyzetre való tekintettel 1938. december 6-i ülésén beleegyezett a felvidéki útépítésekre szánt 200 000 pengő előirányzat nélküli kiadásba (az indokok közt a munkanélküliség első helyen szerepelt), ám ennek kiutalása több hónapot váratott magára. (Minisztertanácsi iratok, MOL K 27. 198. dob.) 29 A pengő-(cseh)korona átváltása körüli konfúz helyzet is hozzájárult az áruhiány tartósításához, de annak alapvető oka az impériumváltás körüli bizonytalan helyzet volt. (A felszabadulás napján érvényes árak rögzítése. AMM Komárno, II. adm. 1. dob. 1/1938. kát. közig. A Le Temps budapesti tudósítója, mint az egyik legfontosabb szociális problémát emelte ki a szerinte aránytalan átváltási árfolyamot. (Maxime Baufort: Dans l'attente du retour a la mere-patrie. Le Temps, 1938. november 3.) 30 Társadalmi és főleg nemzetiségi összetételükről a Mozgalom zárójelentése ad számot. (Imrédy Béláné: i. m.)
