Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A magyar kormány szociálpolitikája a visszacsatolt Felvidéken... 173 részben Magyary Zoltán Tata környéki és bizonyos vonatkozásaiban Komárom vármegye egészére kiterjesztett közigazgatási kísérlete nyomán a szociális rendszer alapegységének nem a megyét és a községet, hanem a járást tekintették.22 A katonai járási parancsnokok mellé kiküldött 41 szociális megbízott kiválasztása alapvetően más elvek szerint történt, mint korábban az anyaországi szociális tanácsadók esetében: a Magyar a Magyarért Mozgalom igyekezett olyan munkaerőket foglalkoztatni, akik korábban a szegényügyben, a társadalomszervezésben gyakorlatot szereztek.23 Különösen feltűnő volt a nemi megoszlás alapvető eltérése: míg a szociális tanácsadók kivétel nélkül férfiak voltak, a felvidéki járási tanácsadók kizárólag a nők közül kerültek ki. Ezt csak részben indokolta az, hogy karitatív munkákkal a két világháború között Magyarországon zömmel nők foglalkoztak. A döntésben komoly szerepet játszott, hogy Kovrig Béla a helyi, a járási megbízottakat segítő községi bizottságok megalakulásakor a lelkészkedő papság mellett különösen a helyi elit tagjainak feleségeire számított, akiknek mozgósításában sokkal eredményesebbnek tűnt azonos neműek alkalmazása. Úgy vélték ugyanis, hogy a vezető rétegek nőtagjai kellő szabadidővel rendelkeznek ahhoz, hogy a falu vagy város szegényeit ne csak számba vegyék, hanem folyamatos nyomon követéssel neveljék is azokat. Nem volt mellékes szempont az sem, hogy rajtuk keresztül férjeiket is el akarták érni, és megnyerni az új társadalompolitika, továbbiakban pedig általában az Imrédy-kormány politikája számára. A Mozgalom vezetőinek várakozásaival ellentétben a katonák és a járási szociális tanácsadók közti összeütközések kezdettől napirenden voltak, különösen a nemzetiségi problémák kezelésében. A szociális közigazgatás női alkalmazottai elé ugyanis az irányítást végző Központi Iroda azt az irányelvet tűzte ki, hogy a szociális megsegítés esetében - a Szent lstván-i állameszme értelmében - semmiképpen sem szabad a nemzetiségeket háttérbe szorítani; egyesületeikkel és különösen papjaikkal pedig a legnagyobb előzékenységgel kell bánni. Ezen utasítás azonban sok esetben egyáltalán nem egyezett meg a felálló katonai közigazgatás parancsnokainak véleményével.24 A Magyar a Magyarért Mozgalom gyűjtése mellett a kormányzat a közellátás megszervezése érdekében a Hangya Szövetkezetnek is széles körű felhatalmazásokat adott. A magyar szövetkezeti mozgalom a Trianonban elcsatolt északi területeken a húszas évek elején ugyan átmenetileg ellankadt, de az évtized végére Hanza néven újult erőre kelt. A budapesti elképzelések szerint a visszacsatolt területek szövetkezeteinek újra csatlakozni kellett a budapesti központhoz, és annak irányítása mellett a közellátás főszereplőjévé kellett válniuk.25 Ennek érdekében a Hangya vezetése hosszas tárgyalások után vállalta, hogy fél év alatt 2270 vagon (!) élelmet és közszükségleti cik22 A Magyary-féle Komárom megyei kísérletről: Szaniszló József: A Magyary-iskola és háború utáni sorsa. Közigazgatás-tudomány-történeti visszapillantás. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Államigazgatási Jogi Tanszék, é. n. [1991.] és A Szociális Vármegye. A Komáromvármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet működése. Budapest, Magyar Közigazgatástudományi Intézet, 1941. 23 A Vöröskereszt 10 munkatársán túl 16 szerzetesnővér, közöttük a széles körű társadalmi, sőt aktív politikai szerepvállalásáról ismert Szociális Testvérek Társaságának 9 tagja kapott megbízólevelet (utóbbiak mellett szólt az is, hogy Kassán és a balparti Komáromban évek óta vezették a szegénygondozást). (Felkérésük dokumentuma: A Szociális Testvérek Társaságának Levéltára - továbbiakban SzTT. Lvt. -, 655. és Munkajelentés, 1938. uo. 1002a/38.) 24 A súrlódásokat korábbi írásunkban részletesen, példákkal illusztrálva bemutattuk (Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek, i. m.). 25 Az egyesülés nem sokkal a visszacsatolás után - a felvidékiek berzenkedése dacára - megtörtént: Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta. Pozsony, Madách-Posonium, 1994.
