Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
172 Hámori Péter ójának erősítésére is.16 A visszacsatolt területek megsegítésére alapított szervezet neve Magyar a Magyarért Mozgalom lett.17 Élére formailag Imrédy Béla felesége állt, azonban a tényleges szervezőmunkát Kovrig Béla vezette. A Magyar a Magyarért gyűjtése igyekezett az egész társadalmat átfogni. Ennek érdekében az országos hálózattal rendelkező szövetkezeteket, a Hangyát és a Futurát felkérték arra, hogy a kisebb-nagyobb természetbeni adományokat is gyűjtsék össze.18 A cserkészettel, egyházakkal és a Vöröskereszttel a ruha-, cipő- és élelemadományok összegyűjtésében működtek együtt.19 Különösen számítottak a közalkalmazottakra: esetükben egyszeri megajánlás után - ahol a lelkesedésnek és a különféle, elsősorban informális presszióknak a vegyüléke érvényesült - az illetményhivatal havonta automatikusan vonta le a fizetésekből a felajánlott összeget.20 Részben a gyűjtés ürügyén elindított bel- és külföldi propaganda a további revíziós célok megvalósulását is szolgálta, ugyanakkor igyekeztek a várakozásokat a közeljövőre nézve lehűteni, elkerülendő egy háborús konfliktust akár Romániával, akár Jugoszláviával, vagy éppen Kárpátalja vissza nem csatolt területei miatt a maradék Csehszlovákiával. Ebben a propagandatevékenységben - különösen belföldre szánt változtában - különösen nagy szerep jutott a Kovrig Béla vezette miniszterelnökségi Társadalompolitikai Osztálynak (mely voltaképpen egy titkos propagandaminisztérium volt). Kovrig a Felvidék visszacsatolását és a gyűjtést Imrédy politikai bázisának, egy széles körű támogatottságnak a kiépítésére akarta felhasználni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A gyűjtés zárómérlege ugyanakkor tekintélyes eredményt mutatott: 1938. december 31-ig 6 880 750 pengő 42 fillért adtak össze magánosok és közületek (az akció 1939-ben is folytatódott, de eredményeiről csak töredékes adataink vannak).21 Az összeg nagyságának érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy az anyaország legnagyobb, évente visszatérően megszervezett szociálpolitikai akciójára, az ínségmunkákra 4 millió pengőt fordított a költségvetés. A Magyar a Magyarért Mozgalom természetesen nem csak az anyaországban építette ki szervezetét. A visszacsatolt területeken, részben a szatmári és pécsi rendszer, 16 Indulása szinte párhuzamos volt Imrédy Béla miniszterelnök Magyar Élet Mozgalmával, s mindkettőnek az elméleti eltervezője Imrédy bizalmasa és társadalmi akcióinak szürke eminenciása, Kovrig Béla professzor volt. Feltűnő a Mozgalom elnevezés is: a társadalmi gyűjtéseket a korban inkább az akció - pl. Horthy Segélyakció - jelöléssel látták el. (A Miniszterelnökség V., Társadalompolitikai Osztályának iratai. Magyar Országos Levéltár - a továbbiakban: MOL K 29.) 17 Működését korábbi írásunkban részletesen bemutattuk: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története. Századok, 2001. 3. sz. 569-624. p. 18 A javaslat a Hangya - illetve a csehszlovák éra alatt kényszerűségből nevet változtatott felvidéki utódszervezete, a Hanza Szövetkezeti Központ, Galánta - bekapcsolására Wünscher Frigyes, a Hangya vezérigazgatója tett javaslatot, még az akció tényleges megindulása előtt, 1938. október 25-én. A Hangya szerepe a Felvidék élelmiszer-ellátásában. Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, Elnöki Iratok, (a továbbiakban: Hangya Elnöki) MOL Z. 1396. 7. cs. 138. tétel. 19 Molnár Sándor, a Miniszterelnökség V, Társadalompolitikai Osztálya tisztviselőjének átirata, 1938. november 2. Református Zsinati Levéltár. KBI. 2. F. 172. doboz. 20 Magyar a Magyarért. Magyar Rendőr, 1938. november 15. 413; Sellyey Vilmos: A csendőrség szociális tevékenysége. In Mártonffy Károly (szerk.): A mai magyar szociálpolitika. Az 1939. évi Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam előadásai. A korszerű közszolgálat útja, 10. köt. 348-353. p. A közalkalmazottak egy része szintén fizetésének bizonyos hányadát, vagy - mint a BESZKÁRT alkalmazottai - néhány óra túlmunkát, szabadnapjukról való lemondást ajánlottak föl. (Magyar a Magyarért. Magyar Villamos, 1938. 12. sz. 2. p.) 21 Magyar a Magyarért. A Felvidékért. Beszámoló. Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottság, 1939. 8-11. p. (A kötet - tudomásunk szerint - egyetlen fellehető példánya megtalálható: Somogyi Ferenc országos szociális felügyelő levelezése. BML IX. 705. 2. dob.)
