Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A magyar kormány szociálpolitikája a visszacsatolt Felvidéken... 171 viszonyukig, sőt akár gyermekvállalási hajlamukig tartó szokás- és mentalitásrendszerüket, alárendelik a juttatást nyújtó közt képviselő személyeknek. Másfelől azonban ez a nevelés nem csak az érintett, juttatásban részesült családokra szorítkozott: nevelni szándékoztak az érintett község vagy város egész lakosságát a juttatottak be- és elfogadására, továbbá a helyi elitet és főleg annak női hozzátartozóit a „szociális érzékenységre" és arra, hogy a helyi Nép- és Családvédelmi Bizottságokon keresztül az említett nevelési folyamatnak aktív részeseivé (irányítóivá, mintaadóivá) tegyék őket. Aligha tévedünk, ha mindebben a 19. század német konzervatív társadalomreformereinek és magyar követőiknek a szegény (és gyakorta periferikus) rétegek „el-alsó-középosztályosítására” tett kísérleteinek és annak elvi megalapozásának késői utózöngéjét fedezzük fel (a rendszernek végső soron egy új társadalmi réteget kellett volna „produkálnia” a proletariátus soraiból).14 Éppen a német és magyar előzmények miatt nem meglepő, hogy különösen a lakásügyet és a családi kertesotthon-juttatást helyezték a középpontba, bár gyakorlati és anyagi okok miatt Szatmárban ezt megelőzték a különféle állatakciók. Ugyanakkor az egész elképzelés nagyjából-egészéből egybevágott Imrédy és fő társadalompolitikai tanácsadója, Kovrig Béla professzor terveivel is: egy, legalábbis részeiben új életformájú és mentalitású magyarságot eredményező nagyszabású társadalmi reformfolyamat szabályozott-fegyelmezett, ráadásul az össztársadalmi haszon mellett készpénzben is (részben) visszatérülő megoldását kínálta fel a rendszer, melyet csakhamar „produktív szociálpolitika” néven kezdtek emlegetni, és Szatmár, illetve Pécs után elsőnek a Felvidéken szándékoztak bevezetni. A magyar szociálpolitika kezdetei a visszacsatolt Felvidéken A magyar közigazgatás - eleinte katonai közigazgatás - berendezkedése a visszacsatolt vármegyékben az azonnali beavatkozást igénylő hiányok felmérésével kezdődött. A magyar-szlovák tárgyalások idején a határon átjutó hírek arról szóltak, hogy a felvidéki hatóságok és csapatok nagyarányú kiürítésekbe kezdtek a számításaik szerint esetleg viszacsatolásra kerülő területen: közintézmények berendezését szerelték le, teljes bútorzatukat vonatra rakták, iskolákat, egészségügyi létesítményeket költöztettek el. A lakosság közellátása is komoly sérelmeket szenvedett. Az áruhiány mellett nagymértékű munkanélküliség is jelentkezett, mert a gyárak a bizonytalan helyzet miatt egymás után álltak le.15 Budapesten a problémák kezelésére és a „produktív szociálpolitika” megkezdésére pénzalap létesítését határozta el a kormányzat. Fedezetül nem az államkassza, hanem társadalmi gyűjtés szolgált. Úgy Imrédy, mint bizalmasa, Kovrig Béla professzor azt várták ettől, hogy ez egyfelől lehetőséget teremt az anyaországnak, hogy kifejezze szolidaritását a Felvidék népe iránt, másfelől alkalmat teremt az ország belső kohézi14 Az erről szóló, rendkívül széles körű német szakirodalomból az egyik legjobb összefoglalás: Clemens Zimmermann: Von der Wohnungsfrage zur Wohnungspolitik. Die Reformbewegung in Deutschland, 1845-1914. Göttingen, Vandechoec-Ruprecht, 1990: A mozgalom korai szakaszáról: Gerhard Wittrock: Die Kathedersozialisten bis zur Eisenacher Versammlung 1872. Emil Ebering, Berlin, 1939. 15 Sürgős intézkedéseket kért az Egyesült Párt a dél-szlovákiai mezőgazdaság érdekében. Prágai Magyar Hírlap, 1938. október 1.; A szlovák kormány radikális intézkedésekkel igyekszik a közgazdasági életen segíteni. (Uo. október 13.) Az idegen nemzetiségű munkások elbocsátása egyébként a bécsi döntés után is napirenden volt, s korántsem csak a határ szlovák oldalán („Senzácie” maďarského rozhlasu. Slovák, 1939. május 17.)
