Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A magyar kormány szociálpolitikája a visszacsatolt Felvidéken... 169 tos különbségnek számított az is, hogy a húszas évek eleji csehszlovák földreform, bár szolgált hasonló nemzetpolitikai célokat, mint a romániai és jugoszláviai, mégis sokkal kevesebb kirívó igazságtalanságot okozott a magyar lakosság számára. Különösen pedig a magyarok parasztság legszegényebb rétegeiből sokan a földreform haszonélvezői közé kerültek.6 Csehszlovákia emellett már 1918-ban jogrendjébe iktatta a munkanélküli segély intézményét is,7 amit Magyarországon az ínségmunkák rendszere csak úgy-ahogy, alacsonyabb színvonalon, és ami ennél is lényesebb, gyakorta megalázó körülmények között volt képes pótolni.8 A különbségek okai egyfelől a két gazdaság Prága javára eltérő adottságaiból fakadtak, másfelől szemléletbeli okok is felfedezhetőek voltak a háttérben (a csehszlovák szociális jogalkotás sokkal inkább hajlamos volt eltérni a rászorultsági elvtől, egyúttal jogosultságokat meghatározni, nem csak a munkanélküli ellátás kérdésében, hanem más területeken is).9 Mindezen körülmények, párosulva a magyar politikai elit meghatározó részének szívós ellenállásával a reformokkal szemben, vállalhatatlanná tette volna a népszavazást, hiszen Budapest számára megalázó vereséget jelentett volna, ha színmagyar vagy magyar többségű községekben, járásokban a visszacsatolást ellenzők jelentős számú szavazatot nyertek volna el. Erre pedig komoly esély látszott: a baloldali pártok, különösen a Magyarországon betiltott kommunista párt, továbbá néhány zsidó szervezet aktív propagandát fejtett ki a határ Magyarország javára történő módosítása ellen.10 Imrédy ép-6 Erről számszerű adatokkal szolgált az OMGE alelnöke (Fodor Jenő: A visszacsatolt Felvidék gazdasági viszonyai. Köztelek, 1938.101-102. sz. 971-975. p.). A Felvidéki Földbirtokrendező Kormánybiztosság jelentése szerint a visszacsatolt területeken földjuttatásban részesített 51 319 gazdálkodóból csak 3608, tehát 7% volt telepes - ám a 171 265 holdból 49 590-et, azaz csak 29%-ot kaptak meg. (Felvidéki földbirtokrendezés. Köztelek, 1940. 30. sz. 709. p.) A prágai törvényhozás az elbocsátott - elég nagyszámú - magyar, szlovák és ruszin cselédről is igyekezett gondoskodni, habár a támogatások köre meglehetősen szűknek bizonyult. (Narízeni vlády Republica Československa ze dne 21. ríjna 1922, kterím vydávajľ predpisy k § 75. zákona ze dne 8. dubna 1920, ve znénľ novely ze dne 13. öervence 1922, č. 220. 56. z.a.n., o zaoptŕení travalých zamestnanou na velkém majetku pozemkovém. Sbľrka zakonú a nanzeníštátu československého (a továbbiakban: Sbírka), 1922. Častka 111. 1359-1365. p. 7 Zákon ze dne 10. prosince 1918. o podpore nezaméstnaných, 1918. Častka XII. 51-53 p. ; legfontosabb módosításai: Zákon ze dne 19 července 1921. o státnfm príspevku k podpore nezaméstnaných. Uo. 1921. č. 65. 1109-1111. p. Vládni nanzení ze dne 29. července 1933. prechodné úpravé státního príplatku k podpore nezaméstnaných. Uo. 1933. č. 52. 785-787. p. 8 A korszak magyarországi szociálpolitikai irodalmának egyik legfontosabb ütközési pontja volt a munkanélküli-segély bevezetésének vagy elutasításának a kérdése; a legtöbb szerző - sőt lényegében a szociáldemokrata irányultságúak kivételével valamennyi - a munkanélküli-segély ellen foglalt állást, ám a harmincas évek derekától az ínségmunkák rendszerének bírálata, sőt elutasítása is általánossá vált. 9 A munkanélküliség kérdésében ez a helyzet úgy jött létre, hogy nem segélyt folyósítottak, hanem - igaz, a szakszervezetek bevonásával és az állam költségvetési támogatásával - biztosítási formában oldották meg a kérdést, így támogatást csak előzetes befizetés ellenében fizettek. A rendszer legkomolyabb hátránya az osztályharcos alapon létrejött érdekképviseletek közhatalmi tényezővé emelése mellett a szakszervezetek által be nem szervezett mezőgazdasági munkásság kihagyása volt. 10 Álljon itt példaként a Csehszlovákiai Népszava választási plakátjának néhány sora: „Magyarországon a magyar munkás és paraszt még ma Is nincstelen, jogtalan, oktalan pária! ... Nem, nem, soha nem lesz a magyar munkás, földmíves és dolgozó kis polgár [sic!] hálátlan a köztársasághoz! Dehogy is kívánja vissza a régi úri betyár világot!”. Az Ostravában megjelenő (kommunista irányítású) Magyar Nap is tüntetésekre hívott fel a revízió ellen (Idézi Szarka László: A szlovákiai baloldal a müncheni válság idején. In Anschluss - München. Tudományos tanácskozás, 1988. szeptember 1-2., Budapest, Politikai Főiskola Nemzetközi Munkásmozgalom Története Tanszék, 1988,163. p.). Magyarországon nem csekély felháborodást okozott az is, hogy az 1938 tavaszi választásokon a felvidéki magyar szociáldemokraták az Egységes Magyar Párton kívül, sőt, azok ellenében indultak, nem egy esetben éles sajtópolémiába is keveredve azokkal (A magyar falu nem veszi be az egységes párti maszlagot! Csehszlovákiai Népszava, 1938. május 31. Matula Tivadar és Esterházy gróf. Uo. június 5.; Egységesék már egészen nagyzási hóbortba estek. Uo.)
