Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
HÁMORI PETER A MAGYAR KORMÁNY SZOCIÁLPOLITIKÁJA A VISSZACSATOLT FELVIDÉKEN ES ESZAK-ERDELYBEN Paradigmaváltás a magyar szociálpolitikában 1938-1940-ben 1938-ban Darányi miniszterelnök elmozdítása után a kormány élére álló Imrédy Béla és belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc egy radikális szociál-, sőt társadalompolitikai irányváltás előkészítését határozták el. Ennek érdekében a vármegyékhez, az alispán mellé szociálpolitikai tanácsadókat neveztek ki, akik azonban nem tartoztak az alispán alárendeltségébe, hanem a belügy alkalmazottai voltak. Feladatuk sem a helybeli tanácsadás volt. Sok alispán alighanem meg sem hallgatta volna véleményüket: a törvényhatósági bizottságok többsége - ha ugyan nem valamennyi - eleve elzárkózott minden nagyobb szabású társadalompolitikai reformtól.1 A szociálpolitikai előadók hatásköre éppen ezért más volt: adatokat kellett gyűjteniük a nép életviszonyairól, és azt bizalmas úton az őket kinevező belügyminiszter és miniszterelnök elé terjeszteniük.2 A magyar állam vezetőinek addig példa nélkül álló szembesülési kísérlete az állampolgárok életkörülményeivel megrendítő hatással volt a kormányfőre. Imrédy, aki különben a népi írók és szociográfusok egy részével is kapcsolatot tartott, kénytelen volt hinni kiküldöttjei jelentéseinek, hiszen azok szakmailag többé-kevésbé (hazai szociológiai képzés hiján inkább kevésbé) felkészült szakemberek voltak, akiknek az államigazgatásban, oktatásban vagy akár a cserkészetben töltött múltja garantálta, hogy az általuk megrajzolt kép „szociálisan elkötelezett”, de nem túlzó lesz.3 Ez pedig nem ke1 A közigazgatás tervezett szociális, illetve „népi" átalakítása kérdésében: Csöppüs István: A komáromi norma - egy szociálpolitikai kísérlet Magyarországon. Századok, 1992. 2. sz. 259-284. p.; Valkó László: Az új magyar szociálpolitika. Szociális célkitűzések és a céltudatos szociálpolitika. Magyar Társaság, Budapest, 1940 /Magyar Társaság Könyvei, 2./; A szociális vármegye. A Komáromvármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet működése. Budapest, Magyar Közigazgatástudományi Intézet, 1941; Endre László alispán bemutatkozó beszéde, 1938. január 11. Köz- és kisgyűlések. Pest Megyei Levéltár IV. 403. 2 Szirbik István: A szociális titkárok helyzete. Uo. 1939. február 16. 55. p.; Soproni Elek: A szociális közigazgatás szervezete a községekben, járásokban és törvényhatóságokban. In A magyar szociálpolitika feladatai. A vármegyei szociális tanácsadók és közjóléti előadók pécsi országos szociálpolitikai értekezletén elhangzott előadások. Pécs, Kultúra, 1939. I. köt. 190. p.; Gádoros Miklós: i. m. 64. p.; Jákob Konrád: Papírigazgatás helyett szociális életigazgatást. A Községi Jegyzők Országos Egyesületének kiadása, Sárpilis-Budapest, 1940. 3 Kovrig Béla: Magyar társadalompolitika (1920-1945). Kis Magyar Könyvtár. New York, 1954. I. köt. 67. p. Megbízásuk egyébként pontosan kijelölte a kormányzati akarat határait is: jelentéseiket ugyanis bizalmas jelleggel kellett megtenni, azokat nyilvánosságra nem hozhatták (Erődi-Harrach Béla közlése, 2000. febru