Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
150 Filep Tamás Gusztáv új keletű vádakat; érveket hoz föl például amellett, hogy az úgynevezett aktivizmus - melyet a két világháború között általában a csehszlovákiai kormányokat támogató politikai erőkkel, irányzatokkal azonosítottak - nemcsak megalkuvást, alkalmazkodást jelentett, hanem a passzív rezisztenciából való kilépést, például a magyar birtokállomány megvédésének kísérletét, s nem zsidó találmány volt, hanem részben a magyar arisztokrácia egy részének átmeneti programja.34 A másik szint a „felvidéki írók és kultúrmunkások”-é, akik 1939. április 1-jén és 2- án, a Pilvax kávéházban tartott tanácskozásukon nyilatkoztak meg. A résztvevők itt egy tíz pontból álló határozatot fogadtak el, amelynek követeléseit indokolt részletesebben szemügyre venni. Az első pont a kisebbségi korszakban létrejött művelődési, társadalmi, politikai és gazdasági intézmények további fenntartásának szükségességéről szól (e pontban szerepel az is, hogy a résztvevők „születési, vagyoni és osztálykiváltságokat” nem ismernek el). A második pontban a korábban (tehát Csehszlovákiában) érvényben volt művelődési és társadalompolitikai törvények megtartása mellett kötelezik el magukat (példaként a társadalombiztosításra és a községi könyvtárakra vonatkozó törvényeket említették). Ide kapcsolódik a következő pont, melyben a Kazinczy Egyesület és a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület további működésének igénye kap hangot.35 Ezután az ejtőernyősök ellen foglalnak állást a résztvevők, követelve az arról szóló kormányrendelet betartását, hogy a felvidéki állásokat felvidékiekkel töltsék be. Az ötödik pont tárgya a tandíjmentesség, illetve a tandíjcsökkentés, továbbá a szakiskolai hálózat kiépítésének szükségessége; itt kiemelt szerepet kap a mezőgazdasági iskolák fontossága. A következőkben a vidéki kultúrgócpontok, önálló intézmények kiépítése, alapítása szerepel a programban, a kisebbségi tapasztalatokra való hivatkozással - „A decentralizáció első lépésének a Kassai Rádió mielőbbi önállósítását kívánják” -, majd a volt kisebbség saját érdekeit kifejező lapok további működését szorgalmazzák a résztvevők, tételesen megnevezve a Felvidéki Magyar Hírlapot, a Barázdát, a Magyar Vasárnapot és a Hanzát. „A nyolcadik pontban a tanácskozás tiltakozik az ellen, hogy a kisebbségi életben részt vett magyarokat másodrendűnek és megbízhatatlannak tartsák”; a kilencedikben „a hazai kisebbségek jogainak és kötelességeinek alkotmányos úton való rendezését követelték, és megállapították, hogy a szlovák ügyekben olyanok, akik nem éltek a Felvidéken, és nemzetiségi érzékkel nem rendelkeznek, ne szerepeljenek”. A tizedik pont szerint mindeme feladatok megvalósításában a Felvidéki Magyar Pártnak van kulcsfeladata. A pártnak magáévá kellene tennie e követeléseket, illetve kívánságokat, és az eredményekről tájékoztatnia kellene a közvéleményt. Világos, hogy azok, akik e nyilatkozatot elfogadták, irányváltoztatást akartak elérni pártjuk politikájában. A program alapszövegeit a kisebbségi korszak ismert (talán Bolya Lajos és Berecz Kálmán kivételével jobboldalinak tekintett) közírói, kultúraszervezői dolgozták ki, illetve terjesztették elő: Narancsik Imre, Berecz Kálmán, Vájlok Sándor és Bolya, illetve Pfeiffer 34 A budapesti liberális lapokról többek között ezeket mondja:....védelembe kell venni az »átkos liberális« sajtót és köszönetét kell mondani azért, hogy az elnyomás húsz éve alatt időnként ellátogattak hozzánk és a vállunkra sűlyosodott esztendőkben olykor-olykor hazai szót, hazai levegőt hoztak közibénk. Régen meg kellett volna ezt már mondani valakinek közülünk, azok közül valakinek, akik titkon, dugva kézről kézre adták a Pesti Napló egy-egy elkobzott, üggyel-bajjal megszerzett példányát. Régen tisztázni kellett volna már a pesti liberális sajtó ellen oly sokszor elpufogtatott üres vádat, régen le kellett volna már felvidéki mérlegen mérni, hogy mit jelentett a mi számunkra egy ritkán megérkező pesti liberális lap." Pozsonyi magyar: Pozsonyi válasz a Felvidéki Magyar Hírlap címére. Pesti Napló, 1939. február 12. 8. p. 35 A kassai Kazinczy Társaságról és a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületről van szó.
