Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
Felföldi közírók a magyarországi állapotokról 1938 után 149 magát Jarosséktól, illetve a Felvidéki Magyar Hírlaptól, amint arra alább utalunk is. Szüllő ilyetén megítélése egyébként nem a konzervatív jobboldalra jellemző: egységes ebben a Magyar Nemzet, az Esti Kurír és a Népszava. Tehát a régi baloldal és az az antitotalitárius front, amely a szélsőjobboldal szerint „átkos reakciós liberófeudális kapitalista zsidóbérenc szellemek” gyülekezete. Való igaz, Szüllő később, a harmadik zsidótörvény felsőházi bizottsági vitájában hosszan érvel a törvény ellen, annak éppen aktuális előzményéről, a másodikról pedig ugyanott azt nyilatkozza ki: „az nem biztos, hogy ez zsidótörvény, de az egészen biztos, hogy nem keresztény törvény!”28 A szlovákok önállóságával kapcsolatos álláspontjára pedig az 1938. decemberi idézett nyilatkozata vet fényt. Amikor a fordulat után először járt Pozsonyban, cáfolni igyekezett a szlovákok félelmét, mely szerint a magyarok ferde szemmel nézik a szlovák államiságot - „Ez kicsinybevevése a magyarok politikai érzékének. A magyarok tudják, hogyha egy ifjú ember lett, azt nem lehet többé csecsemővé visszafejleszteni”.29 Az utalt Esterházy-nyilatkozatot a Felvidéki Magyar Hírlap Egy búcsúlevél margójára című, Bethlen Istvánt bíráló cikke30 - amint Esterházy fogalmaz: „ízléstelen támadása” - váltotta ki. A szlovákiai magyarság vezetője a 8 Órai Újságban válaszolt e közleményre; nyilatkozatát az Esti Kurír is átvette. A gróf szerint a Felvidéki Magyar Újság nélkülözi elődje, a Prágai Magyar Hírlap belső értékeit; hiányolja belőle az elődlap szellemét: A Felvidéki Magyar Hírlap letért „az egységes magyar útról”; nem tudott „mentesülni attól az áldatlan, kicsinyes politikai szellemtől, melyből hiányzik a konstruktivitás, és amely csak egy múló pártirányzatnak tud ideig-óráig szolgája lenni, de amelynek végeredményben semmi köze sincs az országépítéshez és nemzetfejlesztéshez. Pedig ott ülnek még a Felvidéki Magyar Hírlap szerkesztői gárdájában azok a szerkesztők, akik legjobban tudják, mit köszönhetünk mi, szlovákiai magyarok Bethlen István grófnak”.31 Ugyanebben a nyilatkozatban Esterházy közössége nevében tiltakozik az ellen, hogy a hagyományos értékek elleni aknamunkát a „felvidéki szellem” nevében végzik el: „Minekünk, szlovákiai magyaroknak volna egyedüli jogunk arra, hogy szellemünket »felvidékinek« nevezzük, mert mint azt minden elemista is tudja, a visszacsatolt terület sohasem volt Felvidék és így ott nem is lehet felvidéki szellemről beszélni, mert a tulajdonképpeni Felvidék nem került vissza.”32 A Felvidéki Magyar Hírlap méltó feladata nem az országos politikába való, az Esterházy által bírált módszerekkel történő beavatkozás volna, hanem, ellenkezőleg, a visszacsatolt területek rendezetlen ügyeinek képviselete. így például szót emelhetne az ellen, hogy amíg a volt „Flodža-huszárok” „jobb helyzetbe kerültek” a fordulat után, addig a kisebbségi korszak sok kitartó, gerinces magyarja „kilincselésre és előszobázásra" kényszerülne - ha jelleme erre alkalmassá tenné. Emellett „a Szlovákiában maradt magyarság érdekében sürgősen rendezni kell egyes nemzetiségi kérdéseket”.33 A Pesti Napló álnéven publikáló cikkírója az FMH-val vitázva többek között az újabban a szélsőjobboldaliak célpontjává vált budapesti liberális sajtónak a húszas-harmincas évekbeli, a szlovákiai magyarság számára oly hasznos munkáját emeli ki, és persze ő is cáfolja a szlovákiai zsidók elleni 28 A hercegprímás és Glattfelder püspök kritikája a zsidójavaslatról. - Csak általánosságban foglalkozik a javaslattal húsvét előtt a felsőház bizottsága. Esti Kurír, 1939. április 1. 6. p. 29 Lásd 26. sz. jegyzetet. 30 1939. május 11. 5. p. 31 Esterházy János - Bethlenről. Esti Kurír, 1939. május 16. 16. p. 32 Uo. 33 Uo. Esterházy cikkét kivonatosan közli a Népszava is: Gróf Esterházy János válasza a „felvidéki szellemmel” hivalkodó törtető uraknak. 1939. május 16. 4. p.
