Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
148 Filep Tamás Gusztáv Roppant tanulságos, hogy a felföldi magyar társadalom hogyan fogadta ezt a döntést és az azt követő hercehurcát. Nem sokkal az első erről szóló cikk megjelenése után az Esti Kurír interjút közölt az egyik, a kamarába föl nem vett ügyvéddel, aki többek között ezeket mondta: „Hogy mit jelent a »morális megbélyegzés« [...], azt csak mi érezzük a Felvidéken. Nevezetesen nálunk az antiszemitizmus még nem tudott gyökeret ereszteni, és az egyszerű felvidéki gazda nem zsidótörvénnyel magyarázza azt, hogy régi ügyvédjét nem vették fel a kamarába, hanem azt mondja, hogy »biztosan a diplomája nem volt megfelelő« vagy hogy «talán valami csúnya dolgot csinált«. Tekintélyes, öreg ügyvédek, frontharcosok, vitézségi érmekkel kitüntetett tisztek, magyarságukért húsz éven keresztül harcoló ügyvédek járnak megbélyegzetten ma a Felvidéken, akik nemcsak ügyfeleik, de saját jelöltjeik, gépírókisasszonyaik előtt sem tudják megmagyarázni, hogy miért nem vették fel őket a kamarába, mert hiszen az igazságügy-miniszter a visszautasítást még indokolni sem tartotta szükségesnek. ”24 A magyar párt képviselőinek magatartásában később változás állott be. Köztudott, hogy Jaross követte Imrédyt a miniszterelnök bukása után, míg pártja képviselői a Teleki-, a Bárdossy-, illetve a Kállay-kormányt támogatták a későbbiekben. Maga a párt is a kormánypártba olvadt be. Azonban már a kezdeti szakaszban is több szinten opponálták a párt - illetve az Imrédy vezette kormány - álláspontját. Az első szint a politikáé. Ezt 1939 elején voltaképpen egyetlen közismert személyiség, Szüllő Géza képviseli - illetve a köréje csoportosulok, akik viszont névtelenül nyilatkoztak meg, illetve álnevek mögé rejtőztek.25 A jobbratolódás idején és azzal szemben azt állítják, hogy ők képviselik - ha egyáltalán beszélnek ilyenről - a „felvidéki szellem"-et, amely interpretációjukban a szabadság szelleme. A klasszikus emberjogi elvekre épülő magyar alkotmányosság alapján állnak és elutasítják azt a völkisch ideológiát, amely szerintük a szudétanémetekről ragadt Jarossra. Maga Szüllő nem értett egyet azzal, hogy Jaross a „felvidéki szellem” nevében beszél és aszerint akar politizálni. Ez annak a következménye lehetett, hogy Imrédy - vélhetően - azért akarta fönntartani a visszatért területek „corpus separatum” jellegét (amelyet e szellem létével is igazolni kívánt), mert abban bízott, hogy a behívott képviselők ingyen szállítják neki a tömegeket. „Hirdetem [...] - nyilatkozta Szüllő még 1938 végén e fölfogással szembehelyezkedve -, hogyha az Ipoly és Garam belefolyik a Dunába, mindkét folyóból Duna lesz s hirdetem azt, hogy topografikus alapon pártot csinálni nem lehet. Pártokat elvek alapján lehet megteremteni, fenntartani és fejleszteni.”26 A szlovákiai magyarok ügyében Esterházy Jánost - „legjobb tanítványomat" - tartotta autentikusnak.27 Esterházy pedig szintén félre nem érthető nyilatkozatban határolta el 24 Zűrzavar és bizonytalanság a felvidéki ügyvédek megtizedelése miatt. Esti Kurír, 1939. április 27. 9. p. 25 Az egyik legkorábbi, a radikalizmus elleni érveket összegző cikk szerzője egy meg nem nevezett „előkelő” felvidéki magyar politikus. Szerinte van „felvidéki szellem”, de ez nem a Jarosséké. E szellemnek mérséklőleg kellett volna hatnia a magyar politikára, a történeti és a keresztény elvet, s az alkotmányosságot kellett volna képviselnie, szemben a szudétanémet típusú népfelfogással. Lásd Mi a felvidéki szellem? Magyar Nemzet, 1939. január 20. 1—[2.] p. 26 „Ezer évig együtt élt a szlovák a magyarral a közös érdekek alapján” - mondta Szüllő Géza Pozsonyban. Magyar Nemzet, 1938. december 13. 7. p 27 Uo. A cikk egy, a pozsonyi Új HíreKoen megjelent Szüllő-interjút szemléz.
