Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

Revízió és integráció

144 Fi lep Tamás Gusztáv

előzetesen közzétett program ismeretében a demokrácia további térhódítását vetítette előre. Eszerint az új, a demokráciát „átok alá helyező" német életforma a fordulatot megelőzően az egész térségre nagy hatást gyakorolt, a csehszlovákiai magyar kisebbségen belül - amelynek pártja a hitlerizált szudétanémetek (érdek)szövetségese volt - sokan váltak a „fasizmus” csodálóivá. Szerepe volt ebben annak is, hogy mindenki látta a csehszlovák demokrácia „hamis és hazug” voltát. Ezek a tapasztalatok viszont nem fordíthatták szembe a magyar kisebbségi közösséget az általános elvekkel:

.....programunk volt a demokrácia, mint a magyar népet földhöz és munkához juttató

eszköz, programunk volt a demokrácia, mint a széles társadalmi műveltséget, a kölcsönös emberi megbecsülést biztosító közszellem, eszményünk volt a demokrácia, mint a magyar hagyományok és a magyar nemzeti jellem kifejezője. A parlamenti demokrácia mint kormányzási forma kétségkívül számos korrektúrára, revízióra szorul, de semmire sincs nagyobb szüksége a magyar életnek, mint a demokratikusnak ismert közszellemre vagy a demokrácia korszakában Európában létrejött társadalmi intézményekre és berendezésekre."12

Az utókor ítélete sem tér el ettől: az Egyesült Magyar Párt, amelynek Jaross volt a vezetője, Szirmai Rezső idézett, 1946-os, Jaross Andorral készített interjújának bevezető szövege szerint is demokratikus párt volt, s a visszatérés idején személy szerint Jarossban is azért bíztak sokan, mert pártjában „zsidók is vezető szerephez juthattak”.13

Ehhez képest az Egyesült Magyar Párt januári kongresszusán elfogadott program fő pontjai a következők lettek: radikális földreform; általános, egyenlő, nőkre is kiterjedő titkos választójog (az írni-olvasni tudók számára); a bürokrácia megfékezése; a születési előjogok eltörlése; tandíjreform; szociális biztosítások az iparban és a kereskedelemben; a gyermekmunka korlátozása; a munkások nyereségrészesedése a vállalat jövedelméből.

S a program másik oldala: földosztás az egyházi földbirtokokból; a sajtó „nemzeti kézbe” adása; a zsidók művelődési, gazdasági és szociális életben való szerepvállalásának törvényi szabályozása.14 Ezt a kormánytól balra állók természetszerűen minősítették a szélsőjobboldali radikális követelések tetszetősen tálalt változatának.

A fordulatot azonban már korábban is lehetett sejteni. Jaross Andor még a kongreszszus előtt, egy 1938. decemberi megnyilatkozásában rámutatott a potenciális ellenfélre:

„Kétségtelen tény, hogy az európai nemzetek akkor, amikor meg akarják teremteni a maguk nemzeti közösségének a szervezetét, úgyszólván valamennyien azt a tapasztalatot szerezték, hogy itt, Európában él egy népcsoport, amely vérségénél fogva nem tud más nemzetek vérkeringésébe úgy beilleszkedni, hogy a saját fajtestvérei érdekeinek szolgálatáról lemondjon. (Helyeslés és taps.) Meg kell tisztítani a magyar népközösséget a zsidóságtól általában véve. Nekünk, kisebbségi magyaroknak, megvannak a magunk tapasztalatai. (Úgy van! Úgy van! - Hosszan tartó helyeslés és taps!) Láttuk azt, miként menekült a zsidóság, úgyszólván az első alkalommal a magyar nemzet hajójáról. (Igaz! Úgy van!) Úgy gondolták, hogy ha nyugalmasabb, lassúbb folyóvízre szállhatnak át, amelynek a sodra nem olyan erős, annak a sodrában lehet haladni, lehet üzle12 Borsody István: A program. Felvidéki Magyar Hírlap, 1938. december 11. 8. p.

13 Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek, i. m. 151. p.

14 A programot lásd: Az Egyesült Magyar Párt (Egyesült Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt) programja. Felvidéki Magyar Hírlap, 1939. január 22. 9-10. p.