Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
Felföldi közfrók a magyarországi állapotokról 1938 után 145 tét kötni, csendesen élni anélkül, hogy áldozatot kellene hozni valamelyik nemzet oldalán. A legutóbbi hetekben tapasztaltuk, hogy a magyar államiság bekövetkeztétől való félelem arra vezetett nagyon sok zsidó embert, hogy a Csehszlovák Köztársaság érdekében hatalmas összegekkel igyekezzék ellensúlyozni a mi felszabadulásunkat célzó propagandát. (Igaz! Úgy van! Hosszan tartó helyeslés, éljenzés és taps./* 1 2 3 4 5 De ugyanakkor meg akarjuk különböztetni azt a néhány, sajnos az ujjunkon megszámlálható zsidó vallású magyar embert, aki nem menekült el tőlünk, hanem velünk együtt kitartott. Ez nem zsidókérdés, ez egyéni kérdés. És egyénileg is ki akarom ragadni ezt a néhány embert, mert azok mellett, akik a veszélyben velünk voltak, kötelességünk szintén kitartani. (Helyeslés.)’’15 Engedtessék meg nekem, hogy a felföldi közfrói teljesítmények közül - e beszéd apropóján is - most azt említsem meg az elsők között, amelyik e politikai vonulattal szemben nyilatkozott meg. 1939 elején napirendre került tehát a második zsidótörvény. A felvidéki zsidó hitközségek képviselői 1939. február 2-án Budapesten összegyűlve nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben visszautasították a törvény igazolására szolgáló vádakat. A szöveg Fried Sándor, Munkács nemzeti párti volt polgármestere, Hercz Ignác, a kassai izraelita hitközség elnöke és Kincs Izidor, az ókomáromi hitközség elnöke aláírásával jelent meg.17 Ezt követte aztán egy röpiratszerű munka -15 Ez itt valószínűsíthetően nem a nép hangja, hanem szervezett „alakulatoké"; a pártot ekkoriban - a kortársak szerint - az Imrédy-féle, említett mozgalom mintájára próbálták átszervezni. 16 Jaross Andor: „A szegény embert olyan életszínvonalra kell emelni, hogy érezze, milyen becsület magyarnak lenni.” Leírhatatlan lelkesedéssel fogadta Érsekújvár népe a Felvidék miniszterének beszámolóját. Az Egyesült Magyar Párt programja jobboldali, keresztény, szociális, nacionalista és magyar program. Felvidéki Magyar Hírlap, 1938. december 20. 5. p. (Ez a szöveg voltaképpen riport a Jaross-beszédről, a miniszter neve az idézet élén a cím része.) 17 Intencióit, illetve (részben?) szövegét a következőképpen rögzíti a Pesti Napió 1939. február 5-i, A Felvidék zsidóságának erélyes tiltakozása a hűtlenség vádja ellen című cikke, 14. p.: „A felszabadult magyar Felvidék vezető izraelita hitközségei február 2-án ülést tartottak a fővárosban, hogy óvást emeljenek a vádak eiien, amelyek az elmúlt napokban különböző helyekről a felvidéki magyar zsidóság ellen elhangzottak. A Budapesten összegyűlt hitközségi kiküldöttek egyhangúlag megállapították a következőket: 1. A felvidéki magyar zsidóság tiltakozik minden olyan általánosítás ellen, amely méltatlanul úgy akarja feltüntetni, mintha a megszállás két évtizede alatt a magyarsághoz hűtlenné vált volna. A felvidéki magyar zsidóság 1918 ősze óta - amikor magyar nemzettestvérei sorában fegyveresen szállt szembe a benyomuló idegenekkel - mindvégig áldozatosan vette ki részét a magyarság eszményeiért nehéz megpróbáltatások között vívott küzdelmekben. 2. A megszállás két évtizede alatt szent kötelességének érezte a felvidéki zsidóság, hogy nemcsak a maga körében: családjában, templomaiban, iskoláiban - de azon kívül is ébren tartsa a magyar nyelv, magyar kultúra, irodalom és művészet iránti szeretetet és lelkesedést, mert úgy érezte, ilyen módon őrzi meg legjobban a magyarság számára az idegen uralom alá került területeket. A zsidóság e támogatása nélkül a magyar kultúrintézményeket alig lehetett volna megalapítani és fenntartani. A zsidóságnak az összes magyar szervezetekben való részvétele messze túlhaladta országos számarányát. 3. A felvidéki magyar zsidóság a különböző cseh népszámlálások alkalmával a maga vezető férfiai által szóval és tollal tiltakozott az ellen a magyarellenes módszer ellen, ahogy a Felvidéken a népszámlálásokat lefolytatták. A felvidéki zsidóság rámutatott és most is rámutat arra, hogy a statisztikai számlálólapok kitöltésébe soha beleszólása nem volt és így nem állhat meg egy olyan népszámlálásra való hivatkozás, amely - a csehszlovákiai magyar kisebbségnek a Népszövetséghez annak idején benyújtott panasza szerint is - a magyarság arányszámát nyilvánvaló hamisításokkal csökkentette. 4. A magyar történelem nagy pillanataiban ott állott a felvidéki zsidóság is a magyar ügy mellett, amelyet legsajátabb szent ügyének tekintett. 1849-ben Görgey Artúr zászlaja alatt küzdöttek a felvidéki téli hadjáratban. 1918 őszén pedig számosán áldozták fel életüket a benyomuló idegen csapatok elleni küzdelemben, a börtönökben és bitófán. Nem voltak tekintettel ebben a küzdelemben sem a
