Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
128 Göncz László műknek tekinthető".23 A partizánmozgalomban aktív szerepet vállaló Godina többször idézett könyvében a papság említett szerepvállalását 1941-ben merész vállalkozásnak értékelte. Azt is hangsúlyozta, hogy a papok ilyen jellegű viszonyulása járult hozzá ahhoz, hogy - egyéb szlovéniai vidékekkel ellentétben - a II. világháború időszakában a Mura mentén nem jött létre ún. „fehér gárda-mozgalom”.24 A Muravidéki helyzettel szemben a Muraközben sokkal nagyobb volt a feltehetően Horvátország belső vidékeiről irányított magyarellenes propaganda. A Déli Csendőrcsoport Parancsnokság már 1941. június 26-ai keltezésű, a csendőrőrsöknek intézett levélében figyelmeztetett a jelenségre, és főleg a kommunista köröket tette felelőssé annak kifejtéséért.25 Amikor 1941. július 10-ével a Muraközben bevezették a katonai közigazgatást, a vezérkari főnökség - tekintettel az erélyes horvát ellenállásra és tiltakozásra - kellő elővigyázatossággal viszonyult a kérdéshez. A 30. számú katonai közigazgatási parancsban a lakossággal való bánásmódra utalva elrendelték, hogy sem a bevándorlókat, sem a két világháború között a vidékre került telepeseket egyelőre kiutasítani nem szabad. Viszonyulási elvként hangsúlyozták, hogy addigi magatartása miatt eljárást senki ellen nem szabad indítani. A kifejezetten magyarellenes szláv származásúakat rendőri felügyeletet alá helyezték.26 Aligha vitatható, hogy a visszacsatolt Muravidék minél hamarabbi, tényleges integrációját a magyar társadalmi és gazdasági életbe - állami és megyei szinten egyaránt - nagyon fontosnak tartották. Ennek érdekében - mai szemmel értékelve - az infrastruktúra és a gazdaság terén zömében racionális, kulturális-oktatási vonatkozásban viszont részben megkérdőjelezhető intézkedésekre került sor. Muraszombatot és környékét csupán néhány hónappal a visszacsatolás után gyorsvonati csatlakozással bekapcsolták a magyarországi vasúti vérkeringésbe (Szombathelyen és Győrön keresztül). Az autóbuszok már korábban, még a tavasz folyamán megváltoztatták menetrendjeiket, és - több korrekcióval ugyan - a Muraszombati és az Alsólendvai járás polgárai bekapcsolódtak a megyék közúti forgalmába. A Muraszombat és Vidéke című hetilap - a jugoszláv érában bekövetkezett ellehetetlenítés után - 1941. május 24-én ismét megjelent. Laptulajdonosként a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület (a továbbiakban: VMKE) szerepelt, a magyar nyelven és muravidéki szlovén (vend) tájszólásban - magyar betűkkel nyomtatva - megjelenő újság főszerkesztője Hartner Nándor, míg felelős szerkesztője ifjú Szász Ernő volt. A hetilap újraélesztését a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület 1941. május 21-ei rendkívüli közgyűlése tette lehetővé, amelyen számos fontos kérdés, tisztségviselő-választás, illetve kinevezés is napirendre került. Hartner, aki az egyesület elnöki tisztét is betöltötte, sokszor idézett elnöki beszédében egyebek mellett a Mura23 Jerič, Ivan: i. m. 200-202. p. 24 Godina, Ferdo: i. m. 66-69. p. (A Murán túli szlovén régiókban - Krajnában, Stájerországban - a partizánmozgalom mellett, a katolikus egyház erkölcsi támogatásával, a szlovén lakosság körében kialakult a német- és olaszellenes mozgalom másik bázisa is, az ún. fehér gárda. A két párhuzamosan létrejött, az együttműködést kölcsönösen elutasító mozgalom szervezetei, fegyveres alakulatai között véres leszámolásokra, nagy áldozatokat követelő fegyveres ellentétekre került sor. Az egypártrendszer időszakában Szlovéniában, illetve a korabeli Jugoszláviában a fehérgárdistákat hazaárulással, a német és olasz megszállókkal való együttműködéssel vádolták. A rendszerváltás után a mozgalom megítélése más elbírálásban részesült, az érintettek a korábbi vádakat - számos bizonyítékkal alátámasztva - viszszautasították. Az különböző nézőpontokból fakadó ellentétek azonban máig sem csitultak le.) 25 H-M 117-119. p. 26 H-M 127-129. p.
