Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A visszatért Muravidék 1941-1944 129 szombati járás lakosságáról is beszélt, és kiemelte, hogy „a vend csak vendül beszél, de lélekben, erkölcsben, gondolkozásmódban és testben magyar, az volt mindig és az is akar maradni örökké”.27 Ezzel kapcsolatosan már a bevezető gondolataiban utalt az egyesület egyik fő céljára, alapvető tevékenységére, melynek lényegét a magyar nyelv terjesztésében jelölte meg, mert szerinte a szlovén lakosság meg akart tanulni magyarul. Az adott korban rokonszenvre és ellenvetésre egyaránt okot adó nézőpont a viszszacsatolás időszakának fontos politikai jellemzőjévé vált a Muravidéken. A Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület erőteljesebb magyarosító törekvéseinek szellemében már 1941 nyarán szervezni kezdték az ingyenes magyar nyelvű tanfolyamokat, amelyek jellege, tartalma jelentős mértékben túllépte a nyelvi képzés határait.28 Amint arra már történt utalás, ténylegesen a magyar nyelv és kultúra erőltetett terjesztése volt a szervezők célja a szlovén nyelv és nemzeti tudat minél hamarabbi kiszorítása árán. Magyarázatként általában azt hangsúlyozták, hogy a két világháború közötti időszakban a délszláv állam mindent megtett a magyar kultúra gyengítése, megszüntetése érdekében, ami kétségtelenül igaz, mint ahogy a muravidéki szlovén nyelvjárást beszélők magyar kötődése is akkoriban még viszonylag erős volt, azonban az „ellenintézkedések” helyénvalósága - mai szemmel mindenképpen - megkérdőjelezhető. A katonai közigazgatás időszaka 1941. augusztusában a Magyarországhoz visszacsatolt Mura menti területen megszűnt, és - amint már említettük - a közigazgatás irányítását a polgári hatóságok vették át. Korabeli sajtóértékelések szerint a katonai közigazgatás elvégezte feladatát, hiszen néhány hónap alatt rendet teremtett a távozó jugoszláv hatóság által „hátrahagyott zűrzavarban”, helyreállította a közbiztonságot, és kiépítette a magyar közigazgatási rendszer alapjait. Szubjektív (lapszerkesztői) vélemény szerint a katonai közigazgatás vezetőinek kezében korlátlan hatalom volt, és rombolhattak volna kíméletlenül, emberek ezreit tehették volna hazátlanná és kenyértelenné, de nem úgy cselekedtek.29 Az élet különböző területein számos intézkedéssel találkozunk, amelyek a visszacsatolt Muravidék zökkenőmentes integrálódásnak ügyét szolgálta. Vitathatatlanul voltak felesleges túlkapások, konfliktust előidéző és súlyos következményekkel járó események is, amit a hatalom különböző szervei idéztek elő, azonban az ellenkezőjére, valamint ellentmondásos jelenségekre is bőven akadt példa.30 Az utóbbiak közé sorolható esemény, amikor a magyar hatalomátvételt követően a hatóságok több római katolikus papot (akik nem a történelmi Magyarország területéről származtak) kiutasítottak a Muravidékről.31 Grősz József szombathelyi püspök, később kalocsai érsek 1941. 27 Muraszombat és Vidéke. Laptulajdonos: a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, Muraszombat. Főszerkesztő: Hartner Nándor, Felelős szerkesztő: Szász Endre (a továbbiakban: MéV). 1941. május 24. 5-6.p. 28 MéV, 1941. június 13. 2. p. 29 MéV, 1941, augusztus 15. 1. p. 30 Az elkerülhető túlkapások közé sorolható néhány szlovén származású személy (hivatalnok, pap, tanító stb.) kiutasítása a Muravidékről, a szlovén nyelv érvényesülésének különböző formában történő ellehetetlenítése, a szlovén nemzetiség létezésének tudatos megkérdőjelezése, a későbbiek során elvetése, a két világháború között a Muravidékre érkezett telepesek internálása 1942-ben a sárvári internálótáborba stb. 31 Grősz József szombathelyi püspöknek az alsólendvai Járási Katonai Parancsnoksághoz intézett leveléből kiderül, hogy Zadravec Mátyás cserföldi plébánost, Prah Miksa cserföldi káplánt és Fajdiga Alajos bántornyai káplánt 1941. június 25-ei hatállyal kiutasították Muravidékről a németek által megszállt területre. Forrás: Acta cancellarie 1377/1.
