Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
GÖNCZ LÁSZLÓ A VISSZATÉRT MURAVIDÉK 1941-1944 Amennyiben külső tényezők - például háborúkat lezáró békeszerződések vagy más, kevésbé racionális politikai döntések - befolyásolják egy tájegység kapcsolatrendszerének alakulását a szélesebb földrajzi régión belül, általában nehézségek, gondok merülhetnek fel az integrálódás különböző területeit illetően. Tekintettel arra, hogy kis régiók esetében további specifikus nehézségek adódhatnak, a Mura mente, illetve a Muravidék vonatkozásában a 20. századot illetően az állítás többszörösen is igaz. A földrajzi nevek, fogalmak pontatlan használatának, valamint az esetleges félreértések elkerülése céljából fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a vidéket a két világháború közötti időszakban a szakirodalom leggyakrabban Muramellék néven emlegette. E rövid tanulmány keretében nem kívánunk teljes képet adni a Mura menti terület helyzetéről a II. világháború időszakában (bizonyos szintig beleértve a Muraközt is), csupán azokról a jelenségekről és történésekről szólunk - főleg a visszacsatolás első szakaszából -, amelyek a szélesebb tájegységekbe (ország, megye) való betagolódás állapotát, valamint az arra vonatkozó törekvéseket valamennyire megvilágítják. A történelmi Vas és Zala vármegyéknek az a része, amely az I. világháború után az újonnan létrejött délszláv állam szlovén régiójához, a ma önálló Szlovén Köztársaság területéhez került - az egykori Alsólendvai járás jelentős része, a Muraszombati járás három település híján teljes egészében és a Szentgotthárdi járás déli részén található néhány település -, alig rendelkezett olyan adottságokkal, amelyek lehetővé tették volna a vidék zökkenőmentes betagolódását az új délszláv államba.1 A tájegység 1919-1920 előtt ezer esztendőn át a Magyar Királyság szerves részét alkotta, ami meghatározó volt a lakosság mentalitása, a vidék gazdasági, kulturális és infrastrukturális kötődése, jellege szempontjából. Azt csak jelképesen szokták megjegyezni, hogy az ún. Muravidéket, illetve annak déli részeit 1922-ig még híd sem kötötte össze a Mura folyó jobb oldalán élő stájerországi szlovén közösséggel. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy a két világháború közötti időszak csak kis mértékben, csupán bizonyos szempontokból volt elegendő arra, hogy a Magyarországtól elcsatolt Mura mente bekapcsolódjon az újonnan létrejött délszláv állam vérkeringésébe. Tekintettel az újonnan létrejött délszláv állam nemzetiségellenes politikájára, valamint a régió azzal ösz- * li 1 A délszláv állam szlovén régiójához csatolt terület kb. 910 négyzetkilométer volt, ahol az 1921-es népszámlálás szerint 92295 lakost tartottak számon. A közvetlen határ-menti sávban található 28-30 település lakossága szinte teljes egészében magyar volt, azonban a szlovénok lakta falvakban is akkor még a lakosság néhány százaléka magyarnak vallotta magát. A két városka közül akkoriban Alsólendva mintegy 90%-ban, Muraszombat viszont 30-35%-ban volt magyar. A Muravidék lakosságának - a délszláv állam népszámlálása szerint - 1921-ben 15,2% (14065 fő) volt magyar nemzetiségű, azonban a korabeli adatok megbízhatósága objektíve megkérdőjelezhető. Azonos területen ugyanis az 1910-es magyarországi népszámlálás szerint a 90513 főből 20738 vallotta magát magyarnak (a tájegység lakosságának 22,9%-a). Forrás: Az 1910-es magyar és az 1921-es délszláv népszámlálási adatok.
