Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
122 Göncz László szefüggő vagy attól független általános elhanyagolására, megállapítható, hogy a vidék bizonyos szempontból (pld. az infrastruktúra, a mezőgazdaság stb. téren) a Magyarországon marad szomszédos területektől is valamennyire lemaradt. A lemaradás persze nem lehetett jelentős, azonban azok a visszaemlékezők, akik gyermekkorukban kettősbirtokosként vagy más úton meglátogatták a trianoni Magyarországon maradt rokonaikat, felfigyeltek arra, hogy a határ másik oldalán élő családok megélhetése valamennyire könnyebb volt, mint az elcsatolt falvakban. Egyébként aligha véletlen, hogy a különböző szlovén régiókban akkoriban a Muravidéket több alkalommal „szlovén Szibériának” nevezték, ahová a hivatalnokok, tanítók stb. leginkább kényszerből mentek. A küldetés nemegyszer büntetésnek volt értelmezhető. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, azaz a későbbi Jugoszláv Királysághoz való tartozást eltérően élte meg a Mura mente magyar és szlovén (akkoriban magyar nyelvterületen általában vendnek nevezett) lakossága, valamint eltérően élték meg a két világháború között a vidékre került szlovén, illetve délszláv nemzetiségű telepesek, hivatalnokok. Ennek értelmében másképpen is viszonyultak ahhoz. Míg az előbbiekre - a szlovén származású muravidékiekre is - a hungarus-tudat volt a jellemző, az utóbbiak eleve ellenszenvesen viszonyultak Magyarországhoz és minden értékhez, megnyilvánuláshoz, ami a magyar nyelvvel és kultúrával függött össze. Ebből fakadóan a két világháború között a tájegységet illetően különböző konfliktusok keletkeztek (vita a Mura menti szlovén nyelvjárás és a hivatalos szlovén nyelv használatáról, közvetlenül az elcsatolást követő időszakban ellentétes vélemény a terület hovatartozásáról a horvátok és a szlovénok között, a magyar nemzetiségűek kisemmizése a földreform során, a magyar nyelv fokozatos visszaszorítása az oktatásban és a kultúrában stb.). Ilyen helyzetben „köszöntött” a térségre a II. világháború. A különböző sajtócikkek, valamint a tárgyalt korszakot megélő személyekkel készített beszélgetések, mélyinterjúk alapján megállapítható, hogy a Mura menti magyar falvakban élő lakosság az I., és a II. bécsi döntést bizakodással fogadta. Az említett „nagypolitikai” események megerősítették benne a trianoni döntés által vele szemben elkövetett igazságtalanságok orvoslásáról két évtizeden át titokban remélt hitet. A jugoszláv hatóság közvetett ellenintézkedéseként, a délszláv állam szempontjából kedvezőtlen külpolitikai eseményekre reagáló megnyilvánulásként is értelmezhető, hogy 1938-1939-ben az Alsólendván szervezett magyar egyesület hivatalos megalakulását nem engedélyezték, a toborzásban fontosabb szerepet vállaló személyeket letartóztatták.2 A Jugoszláv Királyság teljes politikai és katonai összeomlása, valamint az 1941. április 6-án bekövetkezett német támadás ismét megváltoztatta a muravidéki magyarok hangulatát. A német inváziót követően némi csalódottság volt tapasztalható a magyar ajkú és a Magyarországgal szimpatizáló muravidéki lakosság körében, hiszen amint azt számos interjúalany kifejtette, ők a magyarokat várták.3 Azonban ahhoz sem férhet kétség, hogy másképpen gondolkodók is akadtak. 2 Göncz László: Madžarska národná skupnost v Prekmurju od priljučitve do do danes in njene težave pri ohranjanju identitete. In Prekmurje na obrobju ali stičišču evropskih komunikácií - Zbornik soboškega muzeja. Pokrajinski muzej Murska Sobota-Muraszombat, Főszerkesztő: Fujs, Metka, 2000, 90. p. 3 Flangszalagra rögzített beszélgetések a tárgyalt korszakról a következő személyekkel: Madarász Pálné, Bíró József, Pojbics Károly, Háncs Ferenc, Károlyi Elza, Varga Sándor stb. A lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet dokumentációs interjútára.
