Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
IV. Összefoglaló
Tanulságok - szentencia nélkül PÉNTEK JÁNOS Babe$-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár A konferencia két napján nagyon tanulságos beszámolókat hallgathattunk meg egy-, két- és többnyelvű egyetemek tannyelwálasztási gyakorlatáról, az erre vonatkozó szabályozásokról, az intézmények nyelvstratégiájáról általában. Az intézmények mozgásterük, autonómiájuk függvényében alakítják ki a saját céljaiknak leginkább megfelelő modellt. Ebben egyaránt fellelhetők a tisztán intellektuális elvárások, a regionális körülmények és törekvések, valamint a történelmi ambíciók és előítéletek. Látni lehet azt is, hogy a viszonylag megállapodott, működő modelleket, a kanadaiakat, a finneket, a svájciakat stb., a világ „boldogabb" nemzetei alakították ki nyugodtabb körülmények között (hosszabb történelmi időszakban). Kelet-Európábán, itt a Kárpátmedencében egyelőre inkább rögtönzésekről, ad hoc megoldásokról lehetett beszámolni. Más a helyzete Orosz Ildikónak Kárpátalján, mint egy kanadai intézményvezetőnek. Az is általános tanulság, hogy nincs egységes modell, ilyen bizonyára nem is lehetséges. Abban viszont reménykedhetünk, hogy mi is megtaláljuk saját megoldásainkat, ha hagynak bennünket. Fontos azonban annak hangsúlyozása, és ezt a konferencia légköre indokolja, hogy azt, amit ebben tennünk kell a továbbiakban, ne bűntudattal tegyük. Azzal a bűntudattal, ami a konferencián érzékelhető volt, hogy ti. az anyanyelvű felsőoktatással máris túllőttünk volna a célon. Hogy bezárkóztunk volna saját anyanyelvűnkbe, és hogy ezzel úgy utasítjuk el az államnyelvi oktatást, hogy saját esélyeinket rontjuk. A folyamatos önvizsgálatra és korrekcióra szükség van, de az anyanyelvű felsőoktatás kiépítésében nem szabad megállni. Már csak azért sem, mert egyelőre minden fontos statisztikai mutató tekintetében rosszabbul állunk, mint a többségiek. A nyelvről, a nyelvekről sok minden elhangzott, de többnyire abban az értelemben, mintha a nyelv csak tisztán kommunikációs eszköz volna, csak technika, és semmi más. Olyan technika, amelyet el kell sajátítani, birtokba kell venni. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a nyelv korántsem csak technika, nem steril eszköz, hanem kontextusérzékeny, kultúraérzékeny, kultúrafüggő. Ez az egyik alapvető motivációja az anyanyelvű oktatásnak, felsőoktatásnak. Tömören: a nyelv = kommunikációs technika + tudás (kognitív tartalom és kognitív funkció) + szocializálás + kultúra + szemlélet.
