Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
230 Hozzászólások Várady Tibor: Egy pszichológiai gátat is le kellene döntenünk Egészen világosnak tűnik, hogy nekünk kisebbségieknek feladatunk, hogy a szakmánkat két nyelven ismerjük, és két nyelven tudjuk folytatni. Minden eddigi előadás, amit ma hallgattam - tegnap sajnos nem voltam itt, de valószínűleg abból is az derült ki, és Jugoszláviából, ahonnan való vagyok, szintén egészen evidensen ez derül ki -, hogy nekünk a szakmánkat valamiképpen két nyelven kell tudni. Ez egy bizonyos plusz erőfeszítés. Ebből előnyök is származnak - nemcsak munkahely és lehetőségek egy bővülő Európában - hanem ennek bizonyos alkati előnyei is vannak. Nemrég olvastam kanadai pszichiáter tanulmányokat, amelyek azt bizonyítják, hogy értelmi fejlődés szempontjából előny a kétnyelvűség, és a szellemi öregedést is jelentősen gátolja, ha valaki két nyelven beszélt egész életében. Tehát nem ingyen csináljuk ezt, ez nem olyan befektetés, ami ne térülne meg valamiképpen. Azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy ezzel a problémával szembesülünk, nagyon régóta nem foglalkozunk eleget a hogyannal, a mikénttel. Az ilyen alkalmak, mint a mostani, megfelelőek arra, hogy talán ebben az irányban is gondolkozzunk. Ma reggel főleg azokat a példákat hallottuk, ahol létezik, hála Istennek, egy frissen izmosodó, terebélyesedő magyar nyelvű oktatás. És akkor felvetődik a probléma, hogy a többség nyelvét hogyan építsék be a képzésbe. Ez Ukrajnában különösen érzékeny, mert a többség nyelve egyelőre nem az a nyelv, amelyen a többség többsége beszél. Ez így nehéz. Romániában, Szlovákiában, Szerbiában a többség nyelve az a nyelv, amelyen a többség egésze beszél. Ukrajnában még a többség többsége sem beszél ukránul. Maradjunk az egyszerű képletnél: kétségtelen, hogy ebbe nemcsak valami plusz munkát kell befektetnünk, hanem magatartást is. Nekünk természetesen minden megmaradási célunk abba az irányba ment, hogy a magyar nyelvet tartsuk meg, és ez kell, hogy legyen a legfőbb célunk. De valamiképpen nem magyartalan és nem tisztességtelen, hogyha emellett megpróbáljuk a szakmánkat a többség nyelvén is jól megtanulni. Szóval itt egy pszichológiai gátat is le kellene döntenünk és a mikénttel foglalkoznunk. Van a problémának egy másik vetülete, ami ma délelőtt nem igazán került előtérbe, és ez az, hogy hogyan lehet megtanulni magyarul azokat a szakmákat, amelyeket ez a főiskolai vagy egyetemi hálózat nem fed le. Például sem Szlovákiában, sem Ukrajnában nem lehet jogot magyarul tanulni. Ezt a példát hozom föl, mert ez a szakmám, de vannak más területek is. Tehát itt azon kellene gondolkodni, hogy azok, akik Pozsonyban jogot végeznek, vagy akik Kijevben végeznek jogot, hogyan tanulhatnák meg ezt a szakmát az anyanyelvükön, azaz magyarul is, feltéve természetesen, hogy tudnak magyarul. Én azt hiszem, hogy az utóbbi tíz évben javultak a feltételek, és javultak az esélyek. Azért is, mert valamiképpen a szakmák egy nagyon erős európai vonzásban alakulnak, és a szakmai terminológiák is. Hadd mondjam meg, hogy mit értek ez alatt: ezelőtt húsz évvel, amikor jugoszláviai magyar jogi terminológiát próbáltunk alakítani, akkor a jugoszláv jogi nyelvben nagyon sok olyan képződmény volt, aminek nincs magyar megfelelője. Az egész önigazgatási jog
