Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Hozzászólások 231 nem létezett sehol, soha korábban magyarul, és akkor meglehetősen nyakatekert szerb kifejezéseket próbáltunk ugyanolyan nyakatekert magyarokkal is felváltani. A társult munka alapszervezete, az nem nagyon jól hangzik szerbül se, a rövidítések még kevésbé. Itt nem voltak magyar példák, a társult munka alapszervezetét sehogy se hívták magyarul, mivel soha nem létezett a magyar jogi életben és történelemben. Most ez a probléma megszűnt, mert ma Szerbia is olyan jogi koncepciók és fogalmak felé orientálódik, amelyek európaiak, és amelyek a magyarban léteznek. Létezik magyar-angol, magyar-francia, magyar-német, magyar-spanyol jogi szótár, de magyar-szerb nem létezik. Mi Vajdaságban készítettünk ilyet, és ezek egyelőre brosúrákig eljutottak, könyvig nem. Valamiképpen természetes lenne, hogy ezt magyar jogászokkal és nyelvészekkel együtt csináljuk mi is, Romániában is, Kárpát- Ukrajnában is, Szlovákiában is, másutt is. Tehát a szakszótárak nyilván egy kisebbségi magyar és anyaországi magyar együttműködésével jöhetnének a leginkább létre. Aztán van még egy dolog, a terminológia, az nagyon szembeötlő probléma. Sokszor szórakoztató probléma is, hogy a Kis Pipin, az a Pipin Krátki, vagy micsoda. Ez így szórakoztató, de azt hiszem, hogy nem igazán nagy probléma. Amikor én - mivel a szakmámat azt szerbül és angolul tanultam -, amikor magyarul tanultam a jogi kifejezéseket, akkor valóban kellett, hogy erre fordítsak egy bizonyos időt. Ez nem volt olyan sok idő. Ennél nagyobb probléma volt, nem a terminológia, hanem a nyelvezet. És itt talán a jog valamivel nehezebb másoknál, mert vannak stiláris fordulatok, vannak retorikai levezetések, és felvezetések, amelyek mások. Más szakmában is, nemcsak a terminusok, nemcsak a fogalmak, hanem a nyelvezetben is van tanulnivaló. Ezt hogyan lehet tanítani? Azt hiszem, hogy ezzel nemigen foglalkoztak, és ez is egy olyan pont, ahol a legtöbb segítséget az anyaországtól kaphatjuk. Nos tehát a kétnyelvűséget, hogyha elfogadjuk realitásnak - és ezt hiszem, hogy el kell fogadjuk realitásnak -, ne csak realitásnak, hanem előnynek is. De ezen a ponton, hogy terminológiában, nyelvezetben hogyan érjük el azt, hogy a mi magyar szaknyelvünk is a határon túl valahogy fölzárkózzon a magyarországi szaknyelvhez, terminológiában is, nyelvhasználatban is, ebben azt hiszem, sokkal többet kellene tenni határon innen és határon túl.
