Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Hozzászólások Telek Tamás: Negyvenegy tantárgyból vizsgáztam le sikeresen szerb nyelven Jelenleg Budapesten, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján vagyok Ph.D. hallgató. Ez évben végeztem a tanulmányaimat Újvidéken, az Orvostudományi Egyetemen. Előzményként annyit kellene elmondanom a tapasztalataimról, hogy magyar nyelven fejeztem az általános iskolát. Egy magyar közösségből származom, egy kis faluból, ahol a kétezer lakosból mindössze hetven az, aki szerb anyanyelvű. Ezután kerültem el középiskolába, Szabadkára, ami szintén egy olyan város, ahol nem volt szükségem a szerb nyelv használatára. Itt érettségiztem le. Ezután jött a nagy töréspont, mert az orvosi egyetemen szerettem volna folytatni tanulmányaimat, ahol éppen ezekben az években, a Miloševic-i rendszer alatt, nem volt lehetőség arra - és mind a mai napig nincs lehetőség arra -, hogy az Orvosi Egyetemen megszervezzék a felvételi vizsgát magyar nyelven. És akkor így nekigyürkőzve fölvételizni kellett szerb nyelven. Végül is ezt az akadályt sikeresen vettem, fölvételt nyertem, és aztán kezdődtek a további megpróbáltatások. Harminchat kötelező tantárgyat kellett szerb nyelven hallgatnom és vizsgáznom belőlük, plusz még tíz szabadon választható tantárgy van, úgyhogy végül is az idén júniusban diplomáztam. Negyvenegy tantárgyból vizsgáztam le sikeresen szerb nyelven. Ez idő alatt a szerb nyelvet elsajátítottam, szinte anyanyelvi szinten, tehát nem jelent semmilyen problémát mind a mai napig bármilyen szakirodalmat vagy akár szépirodalmat is szerb nyelven olvasni. De mindez befektetett munkának a gyümölcse. Egy pszichológiai momentum a legfontosabb talán, leküzdeni azt, hogy ragaszkodjunk az egynyelvűségünkhöz. Leküzdeni azt, hogy az államnyelvet el kell sajátítani. Úgymond önmagunk miatt, mert ha érvényesülni szeretnénk abban a közösségben, akkor erre feltétlenül szükség van. És itt még megjegyezném azt, hogy mindezek mellett elkezdtem kutatómunkával foglalkozni, ami szintén szerb nyelven történik. És az a tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy nagyon sok jó képességű magyar anyanyelvű hallgató, akik talán sokkal jobb képességekkel rendelkeznek, mint én, a nyelvi akadályok miatt nem tudtak megnyilatkozni. És már eleve itt kiszelektálódtak. Tehát attól függetlenül, hogy befejezték az Orvosi Egyetemen a tanulmányaikat, nem volt soha merszük ahhoz, hogy elkészítsenek egy szakdolgozatot szerb nyelven és kiálljanak az egyetemi tanárok elé, vagy hogy kiálljanak egy országos konferencián, ahol ugye szerb nyelven kell megtartani az előadást. Az a tapasztalatom, hogy az érettségi után elsősorban mindenki a szerint választja meg az egyetemi szakot, hogy van-e magyar nyelven oktatás, és utána jön csak a szakma. Tehát inkább iratkoznak bölcsészettudományi karra, függetlenül attól, hogy lehetne belőlük jó orvos vagy jogász, mert nem érzik magukat megfelelően felkészültnek ahhoz, hogy megmérettessenek egy szerb nyelvű felvételi vizsgán.
