Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
168 Hozzászólások 4. Fordítási hibák: a tanárok gyakran a tükörfordítás csapdájába esnek, ez stilisztikai hibákat is von maga után, például: Künde elvesztette szakrális értékét (az érték szó alatt funkciót kell érteni), megvalósította a nyugati törzsek alávetését (vagyis: meghódítását), Géza keményen próbálta megváltoztatni az addigi gondolkodást (azaz: Géza erőszakkal próbált változtatni az addigi gondolkodáson), Géza és Koppány közti ellentéte Géza fiával, István születésével fogant (vagyis: A Géza és Koppány közti ellentét Géza fiának, Istvánnak, a születésével fogant) stb. 5. Vizsgáztatás: általánosan érvényes szabály az, hogy a magyarul hallgatott kurzusoknál magyar a vizsgáztatás nyelve is, a szlovákul hallgatott kurzusoknál pedig szlovák. Viszont ha a tanár beszél magyarul, akkor megegyezhetünk vele, hogy szeretnénk magyarul vizsgázni. Ebben az esetben nem kapunk magyar szakirodalmat (csak nagyon ritkán), tehát a szakterminológiát szlovákul mondjuk, a magyar pedig csak mint összekötő nyelv szerepel, tehát kétnyelvű vizsgáztatás jön létre. Előfordult olyan eset is, hogy a tanár azt mondta: „Ami nem jut eszébe szlovákul, azt mondja magyarul!” Úgy vélem, sok olyan jelenséget soroltam fel, amely kedvezőtlen színben mutatja be az itteni képzést, amely abból is fakad, hogy a feladat nem könnyű, hiszen el kell sajátítanunk a szlovák szakterminológiát is, de úgy, hogy a magyar nyelv se szenvedjen csorbát. Fontosnak tartom azt, hogy állandó kapcsolatban legyünk a szlovák nyelvvel és diákokkal a tanórákon, mert az a tapasztalatom, hogy sokkal nyitottabbak, mikor köztük vagyunk. Az elszigetelődés vagy klikkesedés nem megoldás a két nemzet közeledésében.
