Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
158 Albert Sándor Az IQ helyett tehát az EQ-ra, az emocionális intelligencia kiművelésére kellene összpontosítanunk. Az első feladat tehát megváltoztatni a középiskolai hálózatunk szerkezetét. Elérni azt, hogy a jelenlegi, kb. 1200 diák helyett sokkal többen szerezzenek érettségi bizonyítványt, mert akkor a főiskolák, egyetemek merítési bázisa is nagyobb lesz. Tudni kell ugyanis azt, hogy a Felvidéken ma csaknem 2,5-szer kevesebb magyar diák érettségizik, mint az országos átlag, és ennek következménye, hogy csaknem 2,5-szer kevesebb a magyar diplomások száma, mint az országos átlag. A felvidéki magyarságról tehát elmondható, hogy alulképzett! Többek között azért is, mert azokban a régiókban, ahol alacsonyabb a lakosság képzettségi szintje, ott magasabb a munkanélküliség aránya. A nemzetiségek, köztük a magyarok által lakott régiókban ez az arány több helyen a 30%-ot is meghaladja. Ennek következménye a vidék elszegényedése, ami szociális feszültségekkel is jár. Ezzel kellett valamit kezdenünk! Erre kellett, erre kell keresni a megoldást! Érdekességként egy analógiával élnék. Hogyan kezeltek egy hasonló problémát néhány évtizeddel ezelőtt Hollandiában? Enshede városa az európai textilipar talán legnagyobb központja volt az 1950-es, 60-as években. Aztán jött az említett ipar válsága. Több mint 50 ezer ember az utcára került. A város anyagi csődbe és morális válságba jutott. Enshedében megállt az élet. A gyárban többségükben betanított munkások dolgoztak, akiknek esélyük sem volt a környéken munkahelyet találni. És ebben a nyomorúságos helyzetben született meg egy bizarr ötlet: Alapítsunk egyetemet! Emeljük meg a város lakosainak képzettségi szintjét! És létrehozták az Enshedei Műszaki Egyetemet - természetesen a kormány segítségével és pályázatokon nyert pénzekből. Kollégiumot és lakásokat építettek, hogy odacsalják a diákokat és tanárokat az ország más régióiból. Az egyetemet a legkorszerűbb technikával szerelték fel. A vállalkozás sikeresnek bizonyult! Harminc év elteltével a város virágzásnak indult - a fiatal lakosság többsége egyetemi végzettséggel rendelkezik és vállalkozik. Enshede ma Hollandia egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Eldöntöttük tehát, hogy egyetemet alapítunk! Látni és tudni kell ugyanis, hogy Csehszlovákia megalakulása után a Felvidéken működő felsőfokú oktatási intézményeket bezárták, vagy Magyarországra telepítették át. Az értelmiséget pedig „lefejezték”. Elűzték, vagy kitelepítették, és ezt a hiányt máig nem sikerült pótolni! Most először kaptunk esélyt arra, hogy kineveljük saját értelmiségi rétegünket. Persze nem ment ez ilyen egyszerűen. Az első egyetemalapítási kísérlet 1990-ben történt még a prágai szövetségi parlamentben, de a javaslatot már a parlament bizottságai elvetették és így a plénum elé sem kerülhetett. 1992-ben immár a pozsonyi szlovák parla-
