Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
154 Hozzászólások Portik Vilmos: Vásárhelyen a tanítás majdhogynem kizárólag csak magyar nyelven zajlik Előre is elnézést kérek azért, mert néhány gondolatot ismételni fogok azok közül, amelyek itt már elhangzottak. Lassan két éve aktívan tevékenykedem a marosvásárhelyi hallgatói önkormányzatban, ezért szélesebb az ismeretségi köröm és sok jó barátom van minden egyes szakról. Vásárhelyen, amint már Hollanda dékán úr elmondotta, vannak műszaki szakok, illetve humán szakok, valamint a kertészmérnöki szak. Én most igazából a mérnöki szakokról és a humán szakokról szeretnék majd beszélni. A szociálpedagógián és a kommunikáció szakon nagyon fontos a román nyelv felsőbb, magasabb fokú ismerete. A kommunikációsoknak és a szociálpedagógusoknak olyan helyzetekben kell majd érvényesülniük, amelyekben az itt megkapott tudást naponta kell majd alkalmazniuk román nyelven is. Például hogyha szociálpedagógus hallgatókról beszélek, őnekik a munkalehetőségük olyan közintézményekben lesz majd, amelyeknél meg kell szólalni sokszor, talán többször is románul, mint magyarul. És a kommunikáció szakosok és közkapcsolat szakosok szintén naponta kell majd használják a román nyelvet. Ugyanakkor a műszaki szakok esetében a legfontosabb az, hogy a diákok a lehető legkisebb erőfeszítés során kaphassák meg és raktározhassák el az információkat. Elsősorban a szakmai érvényesülés a fontos, és hogyha ennek elengedhetetlen feltétele a román nyelv ismerete, akkor mindenképpen kell gondoskodni arról, hogy a románt a lehető legmagasabb szinten elsajátítsák. De egyelőre az a tendencia és az a vélemény mutatkozik a diáktársaim körében is, hogy a román nyelv szakmai téren való alkalmazása pillanatnyilag háttérbe szorul. Szociálpedagógia szakon annyi még elmondható, hogy volt már példa arra, hogy valamely ágazati jogot román nyelven vagy román nyelven is tanulták a diákok. Kommunikációs szakon is szó volt arról, hogy lesz rá lehetőség, hogy románul tanuljunk bizonyos tantárgyat. Annak, hogy úgy műszaki, mint humán szakokon, a diákok úgy diplomázzanak, hogy megfelelő román nyelvű felkészültséggel rendelkeznek, elengedhetetlen feltétele és előzménye kellene legyen a román oktatás minőségének javítása, tökéletesítése, az egyetem előtti romántanításnak a tökéletesítése. Ugyanis ez alapvető feltétele lenne annak, hogy az egyetemen az egyetemi évek alatt megszerezhesse a diák a megfelelő szintű román nyelvtudást. Már a dékán úr is elmondotta, hogy többnyire a diákok többsége a Székelyföldről, tömbmagyarságból jön az egyetemre, és a szórványvidékekről kevesebb diák érkezik. A tömbmagyar vidékről, Hargita és Kovászna megyéből érkező diákok közül nem egy és nem kettő egyáltalán nem beszéli a román nyelvet. Hogyha arról lenne szó, hogy a mindennapjaiban kellene boldogulnia a román nyelv használatával egy székelyudvarhelyi vagy Csíkszeredái emberkének, az egyetemen ez alapvető gondot jelentene neki. És éppen emiatt - hogyha most egyik napról a másikra a műszaki szakokon vagy humán szakokon elkezdődne egy olyan oktatás, hogy bizonyos tantárgyakat csak románul tanítanának - akkor ez meglehetősen megnehezítené ezeknek a diákoknak a helyzetét is. Mikor megkérdeztem a véleményüket a kétnyelvű oktatásról, pontosabban a román nyelvű oktatásról, érdekes volt az, hogy a Székely
