Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Hozzászólások A marosvásárhelyi kétnyelvű felsőoktatás előnyei és hátrányai a hivatás gyakorlására MIKLE TÍMEA Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem Gondolataim elején szeretnék köszönetét mondani azért, hogy kifejthetem tapasztalatom a Kárpát-medence és a világ magyarságának képviselői előtt. Úgy gondolom, hogy most, amikor a magyar kisebbség egy része, valamint Magyarország már tagja az Európai Uniónak, újra aktuálissá válik a kérdés, hogyan tudjuk megőrizni a magyarságunkat az új feltételek között. Erre a kérdésre a válasz talán egyszerűsítve az lehetne, hogy őriznünk kell az anyanyelvűnket. Romániában egyedül Marosvásárhelyen működik olyan államilag támogatott orvostudományi és gyógyszerészeti egyetem, ahol magyar ajkú fiatalok anyanyelven tanulhatnak. Ennek jegyében a leendő egyetemi hallgatók már a felvételi vizsgakor azt a nyelvet használhatják, amelyen a tananyagot a középiskolában elsajátították. A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem jelenleg hatályban lévő szabályai szerint az egyetemi magyar tagozatos oktatás megoszlik: anyanyelven történik az elméleti képzés, illetve az ország nyelvén zajlanak a gyakorlati képzések, aminek az a hátránya, hogy bizonyos ismereteket csak egyik vagy csak másik nyelven tehetünk magunkévá. Ezzel szemben egyetemünknek olyan nyelvpolitikára lenne szüksége, amely segíti a diákokat az ismeretek tökéletes elsajátításában anyanyelven, ugyanakkor lehetőséget biztosít számunkra, hogy kellőképpen felkészülhessünk a mindennapi munkára az állam nyelvén is. A hallgatók körében megfogalmazódott az az igény, hogy a gyakorlati oktatást biztosító tanerő mindkét nyelvet tökéletesen ismerje, hogy nyelvi hiányosságainkat pótlandó magyarázatokat tudjon adni. A magyar nyelvű oktatás azért rendkívül szükséges, mert szakmát elsajátítani leghatékonyabban anyanyelven lehet, ahhoz viszont, hogy a kisebbségi magyarság helyt tudjon állni, szakmáját gyakorolhassa, és képes legyen felvenni a versenyt a román nemzetiségű kollegákkal, elengedhetetlen az állam nyelvét is ismerni. Gondolok itt úgy a szaknyelv elsajátítására, mint a köznyelv ismeretére, mivel a szakdolgozatok megvédése, illetve az egyetem elvégzése után a különböző szakvizsgák román nyelven folynak, ugyanakkor feltétlenül szükséges a megfelelő orvos-beteg kommunikáció a hétköznapi nyelven is. Éppen ezért, véleményem szerint egy helytálló kisebbségi értelmiség fennmaradásához a kétnyelvű oktatás jelenti az elsődleges alapfeltételt.
