H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
Csehy Zoltán Permanens szövegmozgás és KOMBINATORIKUS REND Farnbauer Gábor verseiben nem is annyira a nyelvteremtés vágya mutatkozik erőteljesen, sokkal inkább a fordľthatóság kérdései nyelvről nyelvre: ráadásul ezek a nyelvek fraktálszerűen nyitják meg univerzumaikat (bármely elementumuk mélyébe hatolunk is, azokban ott van egy szakasztottan ugyanannyira átláthatatlan és ugyanolyan kiismerhetetlen logika szerint strukturált nyelv). A kombinatorika alapmechanizmusait, a permutációt, a variációt és a kombinációt a nyelven át létező nem vagy csak alig körvonalazható identitások nem tudják maradéktalanul elfogadni, folyamatosan ellenőrizhetetlen folyamatokat hoznak létre, s ezekben a csomópontokban egy sajátos logo-teozófia irányába látszik kitörni a hagyományban definiálhatatlan entitás. Az episztémé folyamatos strukturálhatatlansága annak nem-egyértelműségéből fakad, s nyilvánvalóvá válik, hogy pusztán a folytonosan ráirányuló agresszív rákérdezés, illetve megkérdőjelezés révén képes mozgásban tartani kiemelt pozícióit. A Bethlehemi mese című verset1 vegyük példaként: a megváltó születésének történetét reinterpretálja a szöveg. Egy klasszikus alaptörténetet utal egy a viszonyrendszert tekintve itt peremműfajnak ható beszédmódba, a mesébe. Már ebben a gesztusban a klasszikus, egy teljes, ma is működőképes, nem-atlantiszi világ interpretációs univerzumát annullálja. Másrészt épphogy teret nyit egy deteologizált olvasatnak, valamiképp a „naiv” értelmezők misztikus kötetlenségét és a maga terében beszédmódbeli integritását megőrzendő „igazmondó”, noha az „igazmondást” mindig is illedelmes zárójelbe tevő narrációjának. Kétségtelen, hogy a modern embere is alapvetően tartja számon az interpretatív lehetőségek
