H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
50 Németh Zoltán interpretációs eljárásokról is beszélnünk. A posztmodern és a posztstrukturalizmus párhuzamos megjelenése már régen nyilvánvaló, viszont a posztmodern több változatáról beszélve differenciálhatok is a különbségek. A teoretikus belátásokat érvényesítő dekonstrukció, recepcióesztétika, feminizmus (és lehetne még a neokolonializmus) inkább a modernnel való szembenállást implikálják (Kulcsár Szabó Zoltántól Hódossy Annamárián át Bedecs Lászlóig), s így alakítanak ki posztmodern értelmezői és argumentációs nyelvet. A harsány avantgárd fogásokkal élő ún. szemét pornót, amely az avantgárdnak a magas művészetet relativizáló vonását fejleszti tovább (giccs, McDonald’s) az irodalomkritikában Az Irodalom Visszavág kritikai rovata képviseli, s az anything goes elvét követve az argumentáció hiányával, a fogalmi következetességre való képtelenséggel és az értékrelativizmust minden irányba kiterjesztő esetleges szemétszövegeivel. Mindkét lehetőség mélyen a posztmodernben gyökerezik. A neoavantgárd jelenlévő erejével a fiatal irodalomban L. Simon László, Szűcs Enikő vagy Mészáros Ottó szövegeiben szembesülhetünk, az irodalomtudományban a strukturalista és neostrukturalista belátások érvényesítésére figyelhetünk. A cyberpunk elméleti belátásaira H. Nagy Péter figyelmeztet, míg a szépirodalomban Győry Attila (Ütközés) vagy Daniel Levický Archleb (Aua és Atuá) egy-egy kötete sorolható ide. 4. a személyesség szempontja - annak kérdése, hogy mennyire hangsúlyozódik a szubjektum a szövegekben, döntő hatással van a szöveg retorikai és hatáslehetőségeire. Grecsó Krisztián Pletykaanyujának beszélője a közvetlenség és teljes azonosulás lehetőségeire mutat rá. Bartis Attila drámai személyessége (A séta) és Schein Gábor drámai személytelensége - (retus) - az idő és az emberi sorsok viszonylatában nyerik el hangsúlyaikat. Térey János verseinek felturbózott lírai alanyai az egyéniség önérvényesítésének feltételeit járják körbe. Hazai Attila szövegeit redukált lényeinek dialógusai a kommunikáció csődhelyzeteiként tematizálják. Mórocz Mária emberpárjai a személyességbe kódolt személytelenség komor marionettfigurái. Az irodalomelméleti érvényre törekvő
