H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
Kanonizálok és kanonizáltak (a fiatal irodalomban) 49 kizárólagosságra törekvő agresszivitás, amely gyakran az értelmezői ellenfél érveinek megsemmisítésére irányul. Az önirónia alakzatai Tóth Krisztina, Bedecs László, Lövétei Lázár László, Peer Krisztián szövegeiben is tetten érhetők. A humor, azaz amikor önmaga nevetségességének tudatában tesz nevetségessé a szubjektum egy másik szubjektumot, szöveg egy másik szöveget, leginkább Karafiáth Orsolya, Grecsó Krisztián i'rásaiban, Király Levente és Z. Németh István paródiáiban válik potenssé. 3. a korszak grammatikája - a fiatal irodalom kapcsán használt irodalomtörténeti fogalmak, mint a posztmodern, a népiesség, a neoavantgárd, a minimalizmus, a cyberpunk, a tárgyiasság stb. nemcsak azoknak a szerzőknek és szövegeknek a helyére utalnak az irodalom folyton változó paradigmáiban, amelyek kapcsán elhangzanak ezek a fogalmak, hanem azokra az interpretátorokra is, akik használják. A nagyfokú óvatosság például a posztmodern használata kapcsán egyes szerzőknél érthetetlen, ha azt nézzük, hogy a vállalt nyugati kanonikus értelmezői szövegek már a címükben is a posztmodern analíziseiként, meghatározásaiként hirdetik magukat (Brian McHale, Linda Hutcheon, Lyotard, Jauss, Charles Newmann, Marjorie Perloff, Thomas Carmichael, Alison Lee, Patricia Waugh, lan Ward, Terry Eagleton stb.). Ugyanez főleg a minimalizmus esetében érvényes még, mindazonáltal az elfogadható eljárás olyan saját posztmodern-felfogás kialakítása lehet, amely a nemzetközi szakirodalomra támaszkodva alakít ki saját verziót (lásd például Bónus Tibor vagy Balázs Imre József meghatározásait). Innét tekintve lehet csak - és ez nem megkerülhető feladat - posztmodernnek nevezni Varró Dániel, Orbán János Dénes, Csehy Zoltán, Szálinger Balázs, Mizser Attila költészetét, Grecsó Krisztián, Ficsku Pál, Cserna-Szabó András, Bartis Attila prózáját, vagy minimalistának Hazai Attila köteteit. Én amellett érvelnék, hogy a tárgyiasság kategóriáját, az alanyi költészet lehetőségeit szintén el kell tudnunk helyezni a neoavantgárd - posztmodern - minimalizmus hármasában. Viszont ha van posztmodern dráma, próza és líra, akkor érdemes lenne posztmodern elméletekről és
