H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputa a kánonokról
48 Németh Zoltán hagyományosan az Ady által jellemzett szereptudat és látásmód újraírójának pozíciójában láttatják kortársai, míg a Paulusban a romantika és az ezredvég kontaminációjának sajátos nyelvi világával szembesülhetünk. Orbán János Dénes és Sántha Attila Rejtő Jenőn keresztül a populáris, Varró Dániel és Keresztesi József Lewis Carroll, Christian Morgenstern és Edward Lear szövegein keresztül a nonszensz irodalmat értelmezi újra. Csehy Zoltán az ókori erotikus irodalommal teoretikus és lírai viszonyt is létesít (az előbbire A szöveg hermaphroditusi teste, az utóbbira a Csehy Zoltán alagyái, danái és elegy-belegy iramatai a példa). Az intertextuális viszonyokra utaló értelmezői szöveg a legelterjedtebbek közé tartozik, szinte elhagyhatatlan kitétele a fiatal irodalomkritikának és elméleteknek. Az olyan eltérő szövegközelítésekkel dolgozó alkotók, mint H. Nagy Péter, Menyhért Anna, Polgár Anikó, Bedecs László vagy Bónus Tibor nemcsak rámutatnak az értelmezett szövegek intertextuális viszonyaira, hanem értelmezői szövegeik más értelmezői szövegekkel létesítenek intertextuális kapcsolatokat. 2. az irónia szempontja - a naivitáselv (eljátszott dilettantizmus, primitivizmus) főleg Hazai Attila, Varró Dániel, Havasi Attila, kritikában Az Irodalom Visszavág (Krasznokvajday Nikolett, Zsávolya Zoltán) szövegeiben érhetők tetten. Az agreszszív irónia, amelynek retorikája a megcélzott áldozat ellen irányul Térey János, Farkas Wellmann Endre, Orbán János Dénes, Farkas Wellmann Éva, Tasnádi István műveiben fontos jelentésképző elem: Téreynél a másikkal, a fenyegető ellenséggel való leszámolás eszköze, Orbán János Dénes és Farkas Wellmann Endre szövegei a macho identitás hordozói, Farkas Wellmann Éva néhány versében a férfival, Tasnádi István Bábelna című drámájában a hamis és idealizált múlttal szegeződik szembe. Az Irodalom Visszavág kritikusainak többsége (Demes Réka, Rádai Léna, Páll Zita, Karafiáth Orsolya, k szonja) az értelmezés menetének egyik lényeges eljárásává fejlesztette a sokszor nem kellően indokolt agresszív iróniát. Bónus Tibor írásaiban, monográfiájában szintén ott kísért a pedagógiai indíttatású, teoretikusan megindokolt, de mégis
