H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
118 Polgár Anikó Ezt a szentenciaszerű megállapítást, s főként az Arany János-i rímtechnikát írja felül a Tőzsér-vers első versszaka: „Pyram’ voltam, bírtam Thisbém kecsét, írás van róla s királyi pecsét. De amint Ľysanď Hermia csecsét nagynak látta: túlzóm a nők becsét.” A hangsúlyozott artisztikum, a rímszavak újra játékba hozása egy fordítástörténeti tradícióval folytatott dialógus hozadéka. Zuboly nemcsak túlbuzgó színész, hanem „fordítóparazita” is, s a kettő, legalábbis Abraham Shlonsky szerint, bizonyos értelemben ugyanaz: „Amikor fordítok, úgy viselkedem, mint az a színész, aki saját életében teljesen középszerű, de egyetlen óra örökkévalóságában Napóleon, Szókratész, Hamlet, röviden: valaki egészen más lehet.”12 A Tőzsér-életmű vándorszövegei közé került V. N. mester testamentuma - a Mintha erdei állat volna és angyal című, Tőzsér Árpád válogatott versfordításait tartalmazó kötetben Az ötvenegyedik ballada címmel Vítézlav Nezval szerzői neve alatt közölve - a fordítás és költés elválaszthatatlanságából eredő intertextuális bizonytalanságot példázza. A fordítónak elsősorban a paratextusok révén megvalósuló önreprezentációja is a cserélhető szerepek függvénye. Az állandó vándorlás nemcsak a fordítások, hanem általában a Tőzsér szövegek sajátja; a Sebastianus című vers tőzséri pretextusa például a Glossza, az Euphorbosz monológja című szöveg közvetlen előzménye egy korábbi kötetben „miután Augustus neki is megkegyelmezett" alcímmel szerepelt, s a Leviticus (Apokrif triolettek) is több szempontból felülírja a hasonló című, Anakronisztikus triolettek alcímmel megjelent költeményt.13 A Tőzsér-kötetekre jellemző átjárhatóság erőteljesen dinamizálja a verscorpust, s egy-egy kötet átrendezi az elsősorban ezen permanensen változó, de mindig nóvumként, Új versekként felmutatott vándorversek megszabta konstellációkat.
