H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
A múzejum és környéke 117 szítő tündérek lépnek a színre. Tőzsér Zubolyának ez a kiegészítő, utólagos epelógusa viszont vagy nem a darab végén hangzik el, vagy a betétdarab időbeliségét transzformálja át. A megszólalását bokorrímekkel tűzdelt sorokba rendező Zuboly ugyanis szamáralakú; a Shakespeare-komédia egy korábbi részében a tündérek csele révén végbement animalizóládása még Lukioszénál is tökéletesebb, hiszen nemcsak a hangja változik csúf iázássá, hanem - a szamár-Lukiosszal ellentétben, aki csak az emberi ételt kívánja, s inkább a háztáji zöldségeket eszi titokban, vállalva a verést9 - a szamár- Zuboly egyenesen takarmányra, bükkönyre vágyik. Ez az embert rejtő szamártest írja az új darabot, s az állati és emberi szféra elválaszthatatlan keverékére utal a nimfákat kergető szatírra utaló mitológiai referencia is. Az új darab, az új álom, melyből felébredve Zuboly ismételt metamorfózisa megtörténhetne, tulajdonképpen annak a nem Wake-kel, hanem Finnegan halálával végződő álomnak a része, melybe a kötet versei, akár egy széttépett fénykép már összerakhatatlan részei kapcsolódnak. A pretextus utalásainak és saját neve jelentéseinek hálójába gabalyodott Zuboly nemcsak az álommal, hanem az alvilági szférával is kapcsolatba kerül. A szövőszék hengerét jelölő, s nyilvánvalóan a szereplő foglalkozására utaló shakespeare-i Bottom név a mai bizalmas szóhasználatban alfelet, feneket is jelent, s ennek az alvilágra, illetve a halálra történő utalása az ókori álomfejtők nyomán egyértelmű (Artemidórosz, 1, 49.). Zuboly epelógusa egyben Heléna Mily boldog némely ember! kezdetű monológjának10 a maszkulin átirata. A szerelmében csalódott Heléna Cupido könnyelműségén és a Hermiáért rajongó Demetrius elvakultságán elmélkedik, ugyanilyen túlzónak tartva saját lángolását is Demetrius iránt: „And as he errs, doting on Hermias’s eyes, So I, admiring of his qualities.”11 „S mint ő csalódik Hermia kecsét Nagyítva: túlzóm én az ő becsét.” (ARANY János ford.)
