Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
82 Kocúr László rendhagyó, dátumozás nélküli naplóba megy át. Azonban a forma rövid idő után „elszabadul", eluralkodik frója felett, a kezdeti rendszerező pontosságot követőleg nagyobb időintervallumokat fog át. Ez önmagában nem zavaró, az annál inkább, amikor ezt a szerző felismeri, s megpróbál mentegetőzve reagálni. Cséplő Ferenc könyvében minimális a párbeszéd, sok a történetmondás. Az E/l személyű narrátor elbeszélése nyomán a szanatórium mindennapi életén túl betekintést nyerhetünk a harmincas évek társadalmába is; a kötetben említődnek olyan - a '30-as években a napi publicisztikát is foglalkoztató - jelenségek, mint a gazdasági válság, a verhovinai szegénység, az állami alkalmazottak gyerekeinek szlovák nyelvű iskolába kényszerítése. Sőt, egy alkalommal említésre kerül Lecián is (mint Csehország leghíresebb rablója), akivel a Prágai Magyar Hírlap rendszeresen foglalkozott „ténykedése” idején. Hadd emeljünk ki egy, a nemzetiségi kérdést tematizáló részt: „A hógolyózás nem verekedés, hanem fiús játék. Csak mondta a magáét. Vad magyar vagyok? Vaszilnak azt mondták: vad ruszin! Pedig csak olyanok vagyunk, mint a többi fiú. [...] Azoknak sose mondják, hogy vad cseh vagy vad szlovák. Azért, mert nem hagyjuk magunkat, mindjárt a nemzetiségünket szidják.” Cséplő Ferenc könyve értékes társadalomtörténeti lenyomata egy letűnt kornak, de ifjúsági regényként nem túl mozgalmas, olykor idealizált, s a túláradó narrátori szólam zavaró lehet mindent(jobban)tudásával. A cím - Rosszcsontok - által felkeltett várakozás beteljesületlen marad, szereplőink nem rosszak, teljesen „normális" gyerekek. „Ki nem állhatom a tanmeséket...” - állítja Csóka Ferenc Szivárvány lovag című mesekönyvének főhőse, Szivárvány lovag. S valóban, az elsőkötetes, a mese konvencióit felrúgó szerző maga is mentes tudott maradni az erőltetett didaktikusságtól, s úgy tudott fittyet hányni az alapvető meseszabályokra, hogy ez nem tette problematikussá a szövegét - míg N. Tóth Anikkó egyik meséje kis híján az olvashatatlanságba hajlik emiatt. Szivárvány lovag, mikor három feladatot kéne
