Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Csipkerózsika - még mindig ébredőfélben 83 teljesítenie az áhított palacsinta receptjének megszerzése érdekében, így zárja rövidre a beszélgetést: „...Nehéz feladatok, nem sokan jártak sikerrel.- Nehezek? - húzta el a száját a lovag.- Azok bizony! [...]- Tudod mit, nyanya? Edd meg a palacsintádat!” Jellegzetesen „mai gyerekre” valló, korunkban természetesnek tűnő megoldás ez, szinte nem is ütközünk meg rajta. Ennek oka lehet az is, hogy hőse az alsóbb rendű mimetikus módba tartozik, a legkevésbé sem hasonlít más mesék „félelem és gáncs nélküli” lovagjára. A narrátor folyamatosan deheroizálja hősét, Szivárvány lovag teljesen emberi, szereti a zsíros kenyeret, szabadidejét pedig - ez már talán túlzás - hímezgetéssel tölti. De nemcsak a főhős, a mesei közeg sem hagyományos, előfordul, hogy strukturális hiba miatt a jót verik el, a rossz pedig ünnepelt hősként távozik. Csóka Ferenc könyvének nagy erénye a belőle sugárzó tolerancia, valamint hogy meséi nem „kétpólusúak”, relativizálják a jó és a rossz fogalmát. Szivárvány lovag beszélgetése a gonosz varázslóval pedig már-már A Mester és Margarita megoldását idézi: „Hiszen nekem köszönheted a karrieredet! Ha nem lennék, ki ellen küzdenél? Kinek a legyőzésével büszkélkednél? Meghalnál az unalomtól! És egyáltalán, létezhetnél mint jó, ha jóságodat nem hozzám viszonyítanák? Mi egymás nélkül senkik vagyunk... Összetartozunk, akár a tűz és a víz [...] Érted, lovagocska?" Csóka Ferenc nem próbál meg tanítani, s ez nem válik kárára. Kötetét üde nyelvi humor, leleményes nyelvi megoldások jellemzik. Csicsay Alajos Vendég a Csodakönyvben című kötete - mivel kis kiadónál jelent meg - nem kapott még akkora figyelmet sem, mint az egyéb, Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű könyvek. Csicsay könyve meseregényként indul, a kétéves Bence és nagyapja kalandjait beszéli el a narrátor. A kötetről árulkodik, hogy szerzője pedagógus, ezt leginkább az alábbi részlet mutatja: „Egérkét a mamája beíratta az iskolába. Vett neki egy szép hátitáskát, hogy a tanszerek cipelésé-
