Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

62 Benyovszky Krisztián

dottak a valóságtól, hogy hihetőségüket teljesen elveszítenék. Hitelessége a hallgatóság inkompetenciájával, tudásának korlátozottságával függ össze. A harcsabajuszú erdész is hajlik arra, hogy elhiggye, Csehszlovákiának van tengerpartja... „És négerek is vannak, ha akarjuk..." (46.) - fejezi be hencegőn Hury Tamás. Ez a mondat jól árulkodik a szereplő naiv hitéről: ha valamit akarunk, ha fantáziánk révén megteremtjük, ha csak vágyakozunk rá, az megvalósulhat. Amikor Eszter váratlanul feltűnik a kútnál, az elbeszélő megnyugvással veszi tudomásul: „Megjelenése mintha a dolgok természetes folyását bizonyította volna: vártam rá, tehát megjelent...” (32.) Azért is van lelkiismeret-furdalása, amikor látja, milyen tragikus következménye lett Aladár leleplezésének, mivel azt gondolja, ő indította el az eseményeket ebben az irányban: „Valahol jóvátehetetlenül hibáztam. Elindítottam, aztán felelőtlenül kicsúszni hagytam kezemből a történés fonalát..." (112.) A gyilkolási vágytól égő izgatott tömegnek elmondott egzaltált monológjával egy kétségbeesett, szolipszista megoldással próbálja meg menteni a helyzetet: „...ez az egész itt nem létezik! Értik?! Én találtam ki az egészet, a maguk gyülekezetét, Aladárt, mindent... Maguk most mindnyájan csak az én fejembe gyűltek ide össze, hogy szabad utat engedjenek alantas, gyilkoló ösztöneiknek. A helyzet tehát, ahogyan most itt állnak és engem hallgatnak, a valóságban egyáltalán nem létezik." (112.) Hiábavaló azonban az igyekezete, a falusiak bolondnak nézik. Kénytelen ráébredni, hogy a fantáziálásnak megvannak a határai, s a világot nem alakíthatjuk a magunk kívánságának megfelelően. Hury Tamás nemcsak az érzékeivel tapasztalható világ létezését próbálja megkérdőjelezni, hanem mintha fantasztikus tapasztalatait is visszavonná, kizárólag tudatának csalóka játékát látva benne: „Csalóka látomás! Hát persze! Nem létezik a nyári esték húgyszagú melegében tollászkodó sárga falu, az iszonyúan zárkózott arcú vak szódás... a madárcsontú Eszter valószínűtlensége, a harcsabajusz-háromság hasonlatossága... Mara tüzesen ringó kancafara, s legfőképpen nem létezik Görcs Lajos kényszerű-szép elmúlása... Csak azért tudatom szeszlángban fürdő lombikjában kötődnek és oldódnak, bontódnak le, és újraszerveződ-