Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Kifigurázás 63 nek, forognak, tobzódnak, féktelen, sokszínű, életszagú fortyogással... ” (109. Kiemelés - B. K.). Kifakadása, s különösen a kiemelt rész, önreflexív kijelentésként is olvasható: mintha a regény azon befogadóinak, elemzőinek igyekezetét figurázná ki(\), akik hozzá hasonlóan, jelentőséget tulajdonítanak bizonyos hasonlóságoknak, analógiáknak és ismétlődéseknek. Mégsem érzem ezt megsemmisítő támadásnak, hisz hol máshol születnek a metaforikus struktúrák, ha nem az elemző tudatának „szeszlángban fürdő lombikjában”, túlléphetjük-e egyáltalán a tudatunk határai által szabott horizontot? Állíthatunk-e bármit is egy szövegről anélkül, hogy ne a tudatunkban refigurált (Ricoeur), újraalkotott változatából indulnánk ki? Ottlik után szabadon: Kicsoda szavatol az interpretáció hitelességért? A szöveg, azaz én. Én, azaz a szöveg. A szöveg - rajtam keresztül. 6. Az Öregem, az utolsó elemzése után szinte kínálja magát a lehetőség, hogy Bereck Józsefet és müvét egy olyan szempontok szerint megkonstruált hagyományba írjuk bele, mely a kisebbségi irodalmakban tapasztalható metaforizáló tendenciákat tekinti irányadónak (lásd: Szigeti Lajos Sándor), hogy folytassuk a Keserű által megkezdett, majd a következő lépésben le is bontott történet írását, melynek szereplői Grendel Lajos, Duba Gyula és Talamon Alfonz volnának. A sor ráadásul tovább bővíthető, Monoszlóy Dezső (A milliomos halála) és Domahidy András (Árnyak és asszonyok) nevével mindenképpen. Kérdés viszont, hogy az „ekként elgondolt folyamatosságban nem csupán az irodalomtörténet azon vágya bújik meg, hogy az irodalmat egységes, kontinuus folyamatnak tekintse?”38 Azaz: nem volna-e legalább annyira indokolt a metonimikus helyett egy nem-lineáris, nem-kauzális, a megszakítottságot és a szeszélyes asszociációt szem előtt tartó metaforikus szerveződésű irodalomtörténeti narratíva39 megalkotása? Jegyzetek 1 GRENDEL Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén. Irodalmi Szemle, 1997/5. 43-44. 2 Erről a témáról lásd a TEketÓRIA című tanulmányomat: Kalligram, 2002/5. 28-36.
