Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Kifigurázás

61

rápillant a sírkőre, döbbenten látja, hogy időközben öregapja neve is „rákerült”: „Földbe gyökerezett a lábam. Meg mertem volna esküdni rá, hogy amikor megtaláltam a sírt, csak az öreganyám neve állott rajta.” (68.) Nem tudjuk meg, ki volt az öregasszony, s tényleg látott-e Hury Tamás valakit is a temetőben, vagy csak a szeme káprázott, esetleg bóbiskolásának „utóhangjaként” kell értékelnünk kísérteties beszámolóját, melyet az öregapját fenyegető végzet miatti szorongás is motiválhatott. Utóbb ő maga is elbizonytalanodik: ....öregapám

már tényleg megérett a halálra. Testben feltétlenül, s talán lélekben is. Különben mit keresne a neve a közös sírkőn? Vagy nem is volt ott, csak képzelődtem?" (79-80. Kiemelés - B. K.)

5.6. A regény metaforikus szerkezetének további eleme az alakmások (Doppelgänger) alkalmazása, s ez, Freud klasszikus elemzése óta tudjuk, a kísérteties hatáskeltés fontos eszköze.37 Hury Tamásnak úgy tűnik, hogy az állomásfőnök, az erdész és a helyi rendőr egy és ugyanazon személy. Az alkatuk, arcvonásaik, harcsabajuszuk, elengedhetetlen kockás zsebkendőjük, mellyel izzadó homlokukat törölgetik, egyezik, csupán egyenruhájuk színében különböznek egymástól. Meglehet, hogy mind a három tisztviselői munkakört ugyanaz a személy tölti be, az is lehet, hogy (iker)testvérekről van szó, és a szubjektív elbeszélő perspektíva miatt az sem zárható ki teljesen, hogy csupán a fiú fantáziájának köszönhetően tettek szert hasonló vonásokra. Hury Tamás nem kérdez rá, csupán maga gyártotta válaszokkal igyekszik tompítani szorongását: „Mennyire hasonlít az állomásfőnökhöz! Hihetetlen. Testvérek volnának?” (65.) „Nem akartam hinni a szememnek. Attól féltem, hogy csak képzelődöm. Talán csak én láttam őket annyira hasonlóknak. De nem tehettem semmit. El sem tudtam képzelni, hogy valóságban különbözhetnek egymástól.” (101.) A szerző, szerencsére, újra adós marad a megnyugtató válaszszák

5.7. Hury Tamásnak, mint már korábban említettem, élénk a képzelőereje. A lányokat és a hiszékeny falusi felnőtteket szédíti mondvacsinált, fiktív beszámolóival, „fantasztikus” kalandjainak történetével, melyek annyira azért nem elrugaszko-